sztereotípia
VIL14 767 | részcímszó3. Műfajilag a →proverbium vagy a →klisé formájában jelenik meg, vagyis egy kijelentést tartalmaz egy meghatározott embertípusról, jelenségről, életvitelről, ez azonban csakhamar a →rövid műfajok valamelyikének formáját ölti (pl. vicc, anekdota), amelyek lényege ilyesféle: milyen is a magyar, német, cigány, zsidó, a katolikus, a pap, a falánk, az ostoba, a balek, a szórakozott tudós, a ravasz prókátor, a csalásra kész szépasszony, vagy éppen a hűséges kutya, a vissza-visszatérő betegség, a svájci havasok vagy a sivatag. Természetesen a megszokott válaszok többszörösek, sokmindent helyeznek rangsorba. ● J. G. Zimmermann Vom Naturstolz Über die Herkunft der Vorurteile gcgenüber anderen Menschen und anderen Völkern (‘A nemzeti büszkeségről A más emberek és népek iránti előítéletek eredetéről’, 1. kiadásban 1758-ban, bővítve 1768-ban) c. tanulmánya már részletes példákat tartalmaz, fejezetenkénti gondos csoportosításban. A 19. sz.-ban az élclapok, vígjátékok, majd a kabaré, a 20. sz.-ban a tömegkommunikáció minden formája élteti az egyes megoldásokat, hozzájárul ezek elterjesztéséhez, továbbfejlesztéséhez. A politika és a reklám szinte állandóan használja. A mindennapi közlésben igen változatos formái találhatók. Az oktatás számos tényt, összefüggést ilyen módon fogalmaz meg. Szociológiailag és pszichológiailag a →közhely ugyanez a fogalom, ám formai—műfaji meghatározás nélkül. ● A folklórban a →csúfoló számos alműfaja ilyen jellegű. ● A kliséket, proverbiumokat, közhelyeket emlegető vagy cáfoló írók gyakran idéznek ilyen mondatokat. A nemzeti érzés kifejezéséhez is felhasználták, ezért megtaláljuk ezeket Swift és Voltaire, Tolsztoj és Lenin, Rabelais és Gobineau, Nietzsche és Hasek munkáiban egyaránt. Főként az egyes nemzeteket szimbolizáló figurák (a francia Marianne, az angol John Bull, az amerikai Uncle Sam, a német Michel, Iván, az orosz medve stb.) rendkívül népszerűek, mind pozitív, mind gúnyos formában. A kigúnyoltak, kisebbségek (pl. cigányok, zsidók, vallási kisebbségek) ritkán jutnak ahhoz, hogy ők is kifejezhessék hasonló véleményüket, noha ilyen megfogalmazásokkal ők is értékelik szomszédaikat. Az osztályok különbségét a politikai mozgalmak ábrázolják így: az arisztokratákról, a kapitalistákról meg a munkásokról és parasztokról is kölcsönösen egymást lebecsülő vélemények ismertek. Nyilván van ilyen háttere a nőcsúfoló, a feminista irodalom (és az antifeminista irodalom) alkotásainak. ● A megfogalmazás kiterjedhet a nyelvhasználat, a viselkedés, az öltözet egyes vonásaira is; ez ad lehetőséget arra, hogy a színház, film, más előadó műfajokban a teljes megjelenítés legyen ilyen jellegű, nem egyszer egészen a →paródia szintjéig.
Irodalom:
L. Rigaud: Dictionnaire des lieux communs (1881); W. Lippmann: Public Opinion (1922); A. A. Roback: A Dictionary of International Slurs. With a Supplementary Essay on Aspects of Ethnic Prejudice (1944); E. Pattridge: A Dictionary of Clichés (1947); W. Buchanan—H. Cantril: How Nations See Each Other (1953); W. Lippmann: Public Philosophy (1956); C. W. Allport: The Nature of Prejudice (1958); P. Hofstätter: Das Denken in Stereotypen (1960); K. G. Stackelberg: ,.Alle Kreter lügen". Vorurteile über Menschen und Völker (1965); Heller A.: Társadalmi szerep és előítélet (1966); W. Manz: Das Stereotyp (1968); Hernádi M.: A közhely természetrajza (1973); U. Quasthoff: Soziales Vorurteil und Kommunikation Eine sprachwissenschaftliche Analyse des Stereotyps (1973); Z. Mitosek: Literatura i stereotypy (1974); A. Wenzel: Stereotype in gesprochener Sprache (1978); J. S. Bystron: Megalomania narodowa (1980); A. Schaff: Stereotypy i dzialania ludzkie (1981); A. K. Bajburin: Etnyicseszkije sztyereotyipi povegyenyija (1985); Hernádi M.: Közhelyszótár (1985); Csepeli Gy.: Nemzet által homályosan (1992).
