vásári költészet
VIL16 461a vásározás szokásához kapcsolódó irodalmi szövegek összessége. A vásári sokadalmakban a termékek árusítása a →kikiáltás különféle figyelemfelhívó →rigmusaival, árúsdalok, kofadalok éneklésével folyt. Bizonyos irodalmi vonatkozása lehetett számos terméknek is (→feliratirodalom a mézeskalács-figurákon, falvédőkön, kártyákon stb.). Minthogy a vásárra vitt termékek jó része kézműipari munkával készült, a vásári költészet ilyen jelenségei a →céhes irodalom folytatásának is tekinthetők. ● A sokadalmak lehetőségeit természetesen felhasználták a kéregetők, akik .→koldulóénekeket vagy rigmusokat adtak elő, s a vásári naptárt követve helységről helységre, országról országra vonultak a →mulattatók, bűvészek, cirkuszosok, állatseregletesek is, és köztük a →bábjátékokat, →vásári komédiákat előadó, a vásározókat természetesen nemzetközi hátterű műsorokkal szórakoztató vándorkomádiások. A könyvnyomtatás elterjedése után a termékek sorában megjelent a →ponyva (régebbi nevén vásári ponyva) is a maga sokféle műfajával: dal-, ballada- és mesegyűjteményekkel, mondákkal, vőfélykönyvekkel, kalendáriumokkal és naptárakkal, szakácskönyvekkel stb. A →röplapok árusítása sok helyen összefonódott a →hírversek előadásával és a →képmutogatással (→Zeitungslied, Béinkelsang). Minthogy sok vásár az egyházi ünnepekhez kapcsolódott, a termékek sorában gyakoriak voltak a vallásos ponyvák, szentképek is, és a búcsúkra érkezők a búcsújáró énekek sajátos énekkészletével rendelkeztek. ● E mellett a vásárokon jelentős szellemi árúcserére is alkalom nyílt. Kitűnő alkalom volt ez ismeretek beszerzésére (köztük a →hiedelemtörténetek, →híresztelések voltak a leggyakoribbak), daltanulásra, új ismerősök, munkatársak, házastársak beszerzésére. ● A mai vidéki vásárok mutatis mutandis — folytatják ezeket a szokásokat, de a ponyvaárusok helyére magnetofon- és videokazetta-árusok, a vásári komédiások helyére mozisok, vidámparki berendezésekkel (körhinta, óriáskerék, céllövölde stb.) szórakoztató iparosok léptek. Bizonyos mértékig még az urbanizált külsőségek között megrendezett, nagy nemzeti és világkiállítások is őrzik e hagyományokat. ● A régi vásárok színes forgatagai megihlették a művészeket, s köztük az írókat is, akik főként (bár korántsem kizárólagosan) az irodalmi →népiesség s leginkább a →népszínmű keretei között mutattak be többé-kevésbé hiteles vásári →életképeket. ● (→szórakoztató irodalom)
Irodalom:
Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig (1974); P. G. Bogatirjov: A néphagyomány kialakulása (Folcloristica, 1985); S. Hirn: Kaiken kansan huvit (1986); A. F. Nyekrilova: Russzkije narodnije gorodszkije prazdnyiki, uveszelenyija i zrelica (1988); Dankó I.: A javak cseréjének néprajza (1991); uő: Régi vásáraink világa (1992); Voigt V.: A magyar folklór jellegű kézműipari termékek forgalma (VIII. Kézművesipartörténeti Szimpózium. Veszprém. 1993).
