tömegdal
VIL15 634-636tömeges előadásra szánt vagy ilyen módon elhangzó dal, legtöbbször politikai dal (→politikai költészet). Amióta ismertek politikai-társadalmi tömegmozgalmak, ezek dalkincse is fontos segítője volt a sajátos érdekek megfogalmazásának. Ilyen módon a vallási és politikai mozgalmak egész története során ismerünk ilyen dalokat. A munkásmozgalom keretében a →munkásdal azonban igen sokféle hagyományt egyesít. Van benne átalakított régi parasztdal, választási kortesdal, politikai gúnydal, nemzetközileg ismert dal (Marseillaise, Internacionálé, ezek számos változatában, fordításában, átköltésében, aktualizálásában stb.) és aktuális, rövid életű rigmus egyaránt. A tömegek spontán énekléséből fejlődik ki, és arra hat vissza a kórusok éneklése, ahol a sok-sok résztvevő együttes előadása a tömegek akaratát hivatott kifejezni. ● A politikai dal, a munkásdal szervezett továbbfejlesztése ez a forma. Először a német munkáskórus-mozgalom (DAS) által népszerűsített „tömegkar” (Massenchor) adta elő a dalostalálkozókon megjelent összes kórus együttesében az aktuális dalokat. Ezek közül a legismertebbek G. A. Uhlmann, és O. de Nobel „iránydalai” (Tendenzlied) voltak. Már a 20-as években felmerült az orosz kultúrpolitika irányítói között, hogy a korábbi politikai-mozgalmi dalok megújításra szorulnak, az új „agitmuzika” (agitáló dal) túl közvetlen, sok közkedvelt dal pedig zenéjét és szövegét tekintve túl „nehéz” (bonyolult) ahhoz, hogy a tömegek felvonulásokon, ünnepélyeken énekeljék ezeket. Először közismert, régi dalok (Carmagnole, Ca ira, Varsavjanka stb.) új keretekbe illesztésével kísérleteztek, ám ez nem volt kellő hatású és aktualitású. 1924-től átírták a „bonyolult” dalokat tömeges előadásra, eközben a szövegeket is aktualizálták. 1924 és 1926 között, a Közoktatási Népbiztosság irányításával, több szervezet (pl. Forradalmi Zeneszerzők Egyesülete, Proletár Zenészek Szövetsége stb.) közreműködésével születik meg a masszovaja pesznya (‘tömegdal’). Ugyanakkor Berlinben H. Eisler jut hasonló következtetésre, aki e tömegdalban egyszersmind a „komoly” és a „könnyű” zene dilemmájának megoldását is látja. ● A 2. világháború után a szovjet minta terjedt el a kelet-európai országokban is, de építve a korábbi helyi hagyományokat. Fénykora az 1945 és 1953 közti időszak volt, később csupán helyenként, nosztalgiaként jelentkezik. A szakemberek igen korán elválasztották tőle a voltaképpeni →munkásdal kategóriáját, amelyet egy-egy közösségben spontán előadás jellemez, szemben a tömegdal hivatalos, kórusok vagy politikai felvonulások résztvevői által való előadásával. Noha többször megkísérelték magas szintre emelését, a himnuszosítás ritkán sikerült, egy-egy szervezet (pl. ifjúsági szövetségek) vagy aktuális politikai kampány (koreai háború, békemozgalom, Kubával való szolidaritás stb.) dalai nem válnak huzamos ideig tömegesen előadottakká. A műfaj propagátorai mindent megtettek a „tömeghatás” és a „tömeges elterjedtség” érdekében, egyre kevesebb sikerrel. Külön problémát okozott a régi, hagyományos dalok értékelése, mivel ezek rendszerint nem feleltek meg az aktualizált igényeknek. Az utóbbi évtizedekben e hagyomány elmúlt. ● Ugyanakkor minden hasonló mozgalom megkísérli, hogy megteremtse a maga tömegdalhagyományát. Az amerikai Csillagos-sávos lobogót, a német Wacht am Rheint a nácizmus idején a Horst Wessel Liedet ugyanilyen módon terjesztették. Noha ellenkező politikai indítékból, a →protest song sem alkalmaz más eszközöket az elterjedés érdekében. Az egyes dalok bonyolult története kevéssé közismert. Pl. Ph. Bliss amerikai énekevangelizátor Ho, my comrades c. dala (1871) nemcsak az angolszász egyházi énekeskönyvekben, hanem Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt (Szász B. fordítása, eredetileg a Hozsánna számára, ma a református énekeskönyv 471. éneke) c. nálunk is ismert, s ugyanakkor munkásmozgalmi dallá vált; az angol kommunista ifjúság kedvelt éneke, a prágai Világifjúsági Találkozó egyik slágere volt. ● Mo.-on, nem pontosan felderített adatok szerint, a 18. sz. (!) legvégén jelenik meg, a 19. sz. végén ismert vallási és munkásmozgalmi változatokban (ezek nem is mindig elválaszthatók, pl. a munkászsoltárok esetében). A magyar kórusmozgalom (nemcsak a szociáldemokrácia révén) igen gazdag dalkultúrát képviselt. Ezt 1945 után szovjet mintára próbálták átszervezni, ugyanekkor azonban a népi kollégiumok és Kodály Z. kezdeményezésére egészen más dalok is népszerűvé váltak. E korszak összetettségének jellemző terméke „A Köztársaság dala” (Chant du Départ, eredetileg a francia forradalom idején kivégzett A. Chénier szövege, É. N. Méhul zenéje, Raics I. ford.), amely a Magyar Köztársaság himnuszpótlója is volt. (Kezdősorai: „Elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig, senyvedt a pór, senyvedt gyereke, dologtalané volt az ország...”, jellemzően tömegdalfrázisa: „Milliók ajka zengi bízón, hogy éljen a köztársaság!”) Mintegy 200 igen frekventált dalt ismerünk, ezek igazán változatosak. Pl. Schönherz Z. szövege: A harcban nem szabad megállni; Berzsenyi D. szövege (zene: Kodály Z.): A magyarokhoz; A (spanyolországi) Nemzetközi Brigádok indulója (Komját A. szövege, az ugyancsak magyar P. Arma zenéje), „A szabadság himnusza”, (A Marseillaise nyomán, Jankovich F. szövege, Kodály Z. feldolgozása); Avanti popolo! (Előre proletár! olasz forradalmi dal); Bécsi munkásinduló („Munka hadának a lépése dobog” . .); Békét akarunk! (Weöres S. szövege, Szöllősy A. zenéje); Bunkócska (Lányi S. magyar ford.); Dal a deszki traktorosokról (Méray T. szövege); Dal a szabad szélről (I. O. Dunajevszkij operettjéből, Gáspár E. magyar szövegével); El a kezekkel Koreától!; Elöl járunk a harcban ... (német forradalmi dal, a magyar szöveg szerzőjének nevét nem tudjuk); Fel vörösök, proletárok (orosz forradalmi dal); Florian Geyer dala (német forradalmi dal a 16. sz.-ból); John Brown’s Body (refrénje: „Élesebb legyél a késnél”); Kossuth-nóta; Lenin dal („A rablánc a lábon nehéz volt”); Májusköszöntő („Zengjen a dalunk, pajtás”, refrénje: „Itt van május elseje”, eredetileg kórusdal Kadosa P. Huszti kaland c. operájából, Raics I. szövege); Munkás gyászinduló (több magyar szöveggel); Néger dal („Zsong a folyó, a bendzsó remeg”); Oda Szálinhoz (kantáta, Aczél T. szövege); Rákosi jár előttünk (Képes G. szövege); Sej a mi lobogónkat... (Jankovich F. szövege, moldvai csángó népdal, a népi kollégisták énekévé vált); Úttörőhívogató („Gyertek, nyílnak a kertek”; Devecseri G. szövege); Varsavjanka (eredetileg a lengyel zuávok indulója); Vörös Csepel (eredetileg német forradalmi dal, Roter Wedding, E. Weinert szövege, H. Eisler zenéje, az 1930-as magyar fordítás Hidas A.); Zakatolás (eredetileg cionista dal: Sziszu hara keve) stb. Minthogy a dallamokat, a szövegeket változtatták, aktualizálták, s egyeseket időről időre nem lehetett énekelni, igazán bonyolult filológiával lehet csak tisztázni az ilyen dalok történetét. Gyakran refrénes formájuk, lehetséges a szólóéneklés és a kórus váltogatása is, ám a gyakorlatban a bonyolult formák megkoptak. ● Sok előmunkálat ellenére sincs tisztázva pontos nemzetközi történetük, noha nyilvánvalóan csak ilyen távlatokban lehet megérteni a műfajt. Számos politikai mozgalom átveszi, kisajátítja e dalokat. Pl. eredetileg német katonadal volt a későbbi Leune-lied és Horst-Wessel Lied előzménye, az ún. Rosa-Luxemburg-Lied („Auf, auf zum Kampf! ... „) eredetileg a császárt, a hazát és a családot dicsérő német katonadal volt, amely az 1. világháború idején vált népszerűvé és betétdarabja lett pl. a felső-mo.-i német népi színjátékoknak is. ● A nem politikai jellegű tömegmozgalmak dalkincse hasonló vonásokat mutat (→vallásos ének, ifjúsági irodalom), az eredetileg népszerűnek szánt, vagy azzá vált dalok (→sláger), csakúgy, mint a más jellegű alkotások (pl. filmek, operettek részei) tömeges elterjedés esetén összevegyülnek a tömegek által kedvelt dalokkal. Sok politikai dal eredetileg táncdal volt, szórakoztató vonásaiból később is megőrzött egyeseket. ● (→dal, munkásdal, politikai költészet)
Irodalom:
W. Steinitz: Deutsche Volkslieder demokratischen Charakters aus sechs Jahrhunderten (2 köt., 1954—1962); A. Bocsarov: Szovjetszkaja masszovaja pesznya (1956); E. Hillmann: Das Massenlied (1956); Maróthy J.: Zene és polgár --zene és proletár (1966); Katona I. Maróthy J. Szatmári A.: A parasztdaltól a munkásdalig (1968); Csomasz Tóth K.: Dicsérjétek az Urat! Tudnivalók énekeinkről (1971); Maróti Gy. –Révész L.: Öt évszázad a magyar énekkari kultúra történetéből (1983); Tokaji A.: Mozgalom és hivatal. Tömegdal Magyarországon 1945 –1956 (1983); Breuer J.: Szovjet zene Magyarországon 1920–1944 (1987).
