mítoszmese
VIL8 463a mesei elbeszélések legkorábbi, hipotétikus formája W. Wundt szerint, amelyben emberek és állatok laza történetekben szerepelnek. Minden primitív népnél megtalálható, és ily módon az ősköltészetben is meglehetett. A német filológiában A. Heusler is használja a fogalmat, nála azonban a germán hősköltészet korai műfaja ez, mintegy az ősmese megfelelője. A magyar folklorisztikában Honfi J. foglalkozott e kérdéssel: az ő laza történetiségű meseelméletében maga a mese kései képződmény, a korábbi történetek egyaránt hasonlítanak mítoszra és szórakoztató történetre. A társadalomtörténeti folklorisztika a mese és más epikus műfajok kialakulását együtt tekinti át, megkülönbözteti a nagy és a kis műfajokat, a szakrális és szórakoztató történeteket. A korai elbeszélő alkotásokban nemcsak a későbbi mese és a mítosz vonásait, hanem a hősepika, sőt a mindennapi történet előzményeit is láthatjuk, ezért a csak két tényezőt összekapcsoló elnevezés nem kielégítő. ● (→mese, mítosz)
Irodalom:
W. Wundt: Völkerpsychologie (V. köt., 1914); H. Honti: Volksmärchen und Heldensage (1931); Honti J.: Válogatott tanulmányok (1962); Je. M. Meletyinszkij: Az epikus költészet (Folcloristica, 1971).
