sorsirodalom
VIL13 383-384az egyének és közösségek életét irányító sors szinte minden irodalmi műfaj keretében szerkezeti és szervező elem. Sorsistennők (általában három) befolyásolják az egyéni élet hosszát és lefolyását (pl. a görög moirák, latin párkák, germán nornák stb.); az ilyen történeteket a →mítosz és a →monda mindmáig számos változatban fogalmazza meg. Bizonyos mértékig magasabb szinten jelenik meg a végzet, illetve a középkortól kezdve a jósors és balsors képviselője (Fortuna), amely a szerencse fogalmaként válik általánossá. Ez utóbbi is sok műfaj (kalandirodalom, komédia stb.) lényeges elemévé válik. Főként a romantika korszakában a vak végzet kikerülhetetlensége válik közkedvelt témává (pl. →végzetdráma, a naturalizmus viszont a determinizmust hangsúlyozza (→meghatározottság): a hősök tehetetlenül vergődnek a rájuk hagyományozott sors markában. Bizonyos mértékig az →avantgarde lázadása is ez ellen irányul. Már a 20. sz. elején megjelenik az indokolatlan. megmagyarázhatatlan cselekvés (→action gratuite) az irodalomban, amit később az irracionalizmus és az egzisztencializmus filozófiája magyarázattal is ellátott. ● Általában minden olyan műfaj, amely a történeti–társadalmi összefüggéseket figyelembe veszi, számol a sors mozzanatával, és ezt a →motiváció részeként alkalmazza. ● A primitív irodalom és a különböző vallások keretében különböző módon nyilvánul meg a sors és a végzet jelentkezése. Ennek különböző műfajai ismertek: →jóslatirodalom. Más műfajokra is alkalmazzák a „sors” megjelölést, olyan esetben is, amikor ez csak átvitt értelemben lehetséges (→sorsének).
Irodalom:
A. Doren: Fortuna im Mittelalter und in der Renaissance (1924); W. Engel: Die Schicksalsidee im Altertum (1926); H. R. Patch: The Goddess Fortuna in Medieval Literature (1927); A sorsjáték Magyarországon (1943); W. C. Green: Moira (1944); R. W. Brednich: Volkserzählungen und Volksglaube von den Schicksalsfrauen (1964); A. Warburg: Pogány-antik jóslás Luther korából (1986).
