Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

funkcionalista irodalomszemlélet

VIL3 389-390

a primitív irodalom tanulmányozásának elsősorban angolszász területen kialakult irányzata. Kezdeményezője a lengyel származású B. Malinowski, aki az 1. világháború idejétől főként Melanéziá­ban folytatott néprajzi kutatásokat. Az irányzat hosszabb időre az angol egyetemes néprajz vezető áramlatává vált. Alapgondolata az, hogy a külön­böző műfajoknak sajátos funkciójuk van, amely egy-egy adott társadalom hiedel­meivel, szokásaival, sőt társadalomszervezetével függ össze. A funkciók egymással összefüggő rendszert alkotnak, amely egyedi; Malinowski eredeti elképzelése szerint minden egyes tár­sadalom műfajai egyéniek. A későbbi összehasonlító vizsgálatok azonban jelez­ték, hogy a funkciók általában is felfoghatók. Az Egyesült Államok folklo­risztikája és egyetemes néprajza kidol­gozta a funkciósorok elméletét, amely szerint főként tartalmi és formai különb­ségek határolják el egymástól a külön­böző műfajokat. W. R. Bascom szerint a „szórakoztató”, a „rituális”, az „ok­tató” és a „viselkedést szabályozó” műfajok különíthetők el egymástól. Legújabban mind az amerikai (J. Green­way), mind az európai (J. Goody) egye­temes néprajzi kutatás azt hangsúlyozza, hogy a funkciók igen sokfélék lehetnek: korcsoportok, előadási alkalmak, az egyes műfajok tartalmi és formai voná­sai, sőt a kultúra „mintái” egyaránt befolyásolhatják. A funkciók formalizá­lása terén az →etnolingvisztikai irodalomszemlélet, újabban a kommunikáció-elmélet eredményeit hasznosítják. ● Az európai népek folklórjának kutatásá­ban főként a mai finn folklorisztika (L. Honko) alkalmazza a funkcionalizmus elgondolásait, kiegészítve azt R. K. Merton szociológiai struktúraelméleté­vel. Néhány hiedelmekkel és szokások­kal kapcsolódó műfaj (→hiedelemmonda, sirató) vizsgálatában váltak be ilyen elgondolások. A magyar kutatás a külön­böző társadalomtípusokhoz kapcsolt közlési formák rendszerét, valamint a tartalom–forma–jelentés konkrét formáit elemzi ilyen módon (epikus énekek, szólások, találós kérdések és más műfajok), utalva nemcsak a műfajok, hanem a változatok funkcióira is. ● (→funkció, primitív irodalom, folklór)

Irodalom:

J. Greenway: Literature among the Primitives (1964); J. Goody: Lite­racy in Traditional Societies (1968); F. W. Kramer: Literature Among the Cuna Indians (1970); B. Malinowski: Baloma. Válogatott írások (1972); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972); A szájhagyományozás törvényszerűségei (1974); R. Bauman–J. Sherzer: Explorations in the Ethnography of Speaking (1975).