csasztuska
VIL2 416-417az orosz népköltészet műfaja, rövid lírai dal. A 19. sz. közepén bukkan fel, legnépszerűbb a századfordulótól kezdődő fél évszázadban, újabban hanyatlik. Sok vita folyt eredetéről. Egyes kutatók a legrégibb orosz népköltészeti műfajnak vélték, hangsúlyozták rögtönzött jellegét. A pontos népköltészettörténeti analízis azonban kimutatta, hogy viszonylag gyors fejlődési folyamat eredményeként, a múlt század első felében keletkezett, az orosz lírai népdalok és táncdalok rövidebb, rigmusszerű példányaiból. A csasztuska eredetileg mindig dallamhoz kötött, formailag változatos, gyakori a többstrófás köztük. Csakhamar általánossá válik az egyetlen strófás, két-két rímű, izometrikus sorpárból álló, négysoros forma, amely gyakran dallam nélküli. A dalok hangvétele tréfás, olykor gúnyos, egyetlen epizódban kis életképet villantanak fel. Eleven, rögtönzött voltuk nagy tetszésre talált az orosz írókkörében is. Kedvelői közé tartozott Uszpenszkij (ő alkalmazta először a „csasztuska" nevet, az addig „szbiruska” néven ismert alkotásokra), L. Tolsztoj, V. Brjuszov, M. Gorkij, századunkban egész sor költő, akik maguk is utánozták. A. Blok „Tizenketten” c. költeménye, V. Majakovszkijnak főként a Rosztaablakokban elhelyezett aktuális versikéi, Gy. Bednij „agitkái”, Sz. Jeszenyin egyes költeményei (pl. „Pesznyi o velikom pohogye”) egyenesen csasztuskák mintájára készültek. Különösen a 2. világháború éveitől kezdve a tömegagitáció műfajává
válik, „csasztuska-brigádok” lepik el a gyárakat, kolhozokat, gyűléseket. A gyakran erőltetett, csasztuskadivatot néhány évre mi is átvettük. E félnépi, inkább amatőr rögtönzéstől ekkor is különbözött a valódi csasztuska, amely továbbra is a falusi
élet szűkebb horizontjához tapadt. Több idevágó megjegyzés ellenére sem ismerjük
a csasztuska nemzetközi elterjedettségét. Leginkább a keleti szláv népek más röpdalműfajaival szokás összekapcsolni, emezek azonban történetileg régibbek, formailag különbözőek. ●(→röpdal, népdal)
Irodalom:
Katona I.–Simon Z.–Varga I.: A rigmusköltészet (1955); V. F. Bokov–V. Sz. Bahtin: Csasztuska (1966).
