népi író
VIL9 220-221a népi irodalom keretében működő alkotóművész. A →népiség jellegének megfelelően országonként módosul az irodalmi irány és benne az alkotó szerepe, a szinte a folklór keretében működő (hagyományos műfajokat és művészi módszereket alkalmazó), gyakran az írásbeliséget is csak alkalmilag és közvetítéssel kezelő művésztől az önéletrajzi elemeket hangsúlyozó, gyakran újságok vagy irodalmi egyesületek, kiadók pályázatán feltűnő őstehetségig, illetve a népi származású, a nép életét is jól ismerő, ám egész életében hivatásos művésznek tekinthető íróig (pl. M. Gorkij), aki kizárólag a szépirodalom szociológiai keretében tevékenykedik (→alkotó). Változik a hivatásos írók viszonya is az ilyen alkotókhoz: koronként, intézményenként vagy irányzatonként a lenézés, elzárkózás, illetve éppen ellenkezőleg, a gyakran előlegezett bizalomig, sőt túlértékelésig terjedhet. Az amatőr gyakran válik valódi népi íróvá (→műkedvelő), mihelyt felülemelkedik a →műkedvelő népköltészet megoldásain. A →parasztíró, parasztköltő viszont, mihelyt megfelelő publikációs lehetőséghez jut, már ide számítható. A →munkásirodalom keretében működő munkásíró — noha voltaképpen semmiben sem különbözik paraszti megfelelőitől — ritkábban számít ide. A →naiv író voltaképpen átmenet a műkedvelőtől a hivatásos művészig. A népköltők viszont, közvetlen környezetükben marad Éva, nem tekinthetők igazán hivatásos íróknak.
