őstársadalom
KKE 554-555
az osztálytársadalmak előtti társadalmi formák összefoglaló neve. Gyakorlatilag a régészet (ennek is a korai kultúrákkal foglalkozó ágazatai) foglalkozik kutatásával. A marxizmus klasszikusai által (ám nem következetesen) használt őstörténet elnevezés arra utal, hogy már e közösségeknek is van „történelme”. • Voltaképpen a különböző tudományos iskolák nem értenek egyet abban, melyik periódustól kezdve beszélhetünk a szó szoros értelmében társadalomról, kultúráról, történelemről stb. A legmerészebben archaizáló felfogás szerint már az állatok körében megtaláljuk mindezek előzményeit (pl. a méhek és a hangyák „állama”, „munkavégzése”, „nyelve” stb. jelenségeiben). Más felfogás szerint már a legkorábbi ősemberek körében ismert a társadalom (és a kultúra) jelensége. Ismét mások szerint a kezdeti, biológiai jellegű közösségek csupán a termelés és az osztálytársadalom kibontakozásához vezető intézmények létrejötte során alakulnak át a szó szoros értelmében társadalommá, amelynek már van igazi történelme és igazi kultúrája is. • Antropológiai szempontból az ~ egységei kisebb, ám jól jellemezhető populációk, határozott (genetikai és szomatikus) hagyományozódással. Az etnológia megkülönbözteti a szinte kortársi, még nem osztálytársadalmakat az ~ kategóriájától (→primitív társadalom). Ezeknek, ha a fentiek értelmében nincs is saját „történelme” vagy „társadalma”, környezetükben már vannak olyan társadalmak, amelyek ezt a fokot képviselik, és a velük való kölcsönhatás nem lebecsülhető. • E társadalom keretében zajlik le az emberi kultúra minden későbbi értékének kialakulása, éppen ezért minden olyan társadalomtudományi kutatás, amely ezek eredetével és korai formáival foglalkozik, érinti az ~ témakörét. A nyelv, a társadalmi csoportok (család, közösség. nép stb.), ezek termelő tevékenysége (munka), társadalmi intézményei és ezek elvi alapjai (nevelés, jog) egyaránt vizsgálhatók így. Külön szokás kutatni az →ősművészet és az →ősvallás kérdéseit, sőt több esetben az ~ keretében megtalálható kultúra. ill. a későbbi kultúráknak az ~ak keretében megtalálható előzményei, vagyis maga az →őskultúra is önálló fogalomként bukkan fel. Hagyományosan a régészet, bizonyos tekintetben az etnológia vizsgálta e kutatási területet, újabban más tudományok (etológia, viselkedés- és fejlődéslélektan, környezetkutatás, szemiotika stb.) is érdeklődnek iránta. Gyakori, hogy egy-egy tudományterület (pl. információelmélet, kommunikációelmélet, modellálás stb.) módszertani okokból terjeszkedik ki az ~ vizsgálatára. Amíg a korábbi kutatás elsősorban európai és közel-keleti leletek alapján dolgozott, az utóbbi évtizedekben megnőtt a távolibb ázsiai, amerikai leletek száma, ismerünk ausztráliai leleteket is, és különösen a korai afrikai adatok egészen más összefüggésben mutatják az ~ helyi változatainak, az emberiség sokrétű, mégis összefüggő korai életének adatait. A „kortársi” állatok, egyáltalán a kortársi bioszféra és környezet vizsgálata új, konkrétabb és bonyolultabb összefüggésrendszerben látja az ~ életét.
Irodalom:
Beöthy L.: A társadalmi fejlődés kezdetei, I–II. (1882); E. S. Hartland: Primitive Society (1921); H. Breuil–R. Lantier: Les hommes de la pierre ancienne (1959); M. F. Nyesztruh: Az ember származása (1960); L. H. Morgan: Az ősi társadalom (1961); K. J. Narr: Urgeschichte der Kultur (1961); C. Lévi-Strauss: La pensée sauvage (1962); W. E. Mühlmann: Homo creator (1962); A. Gehlen: Urmensch und Spätkultur (1964); B. G. Campbell: Human Evolution (1966); F. Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete (1970); Munka és emberré válás; Engels hipotézise ma (1972); J. I. Szemjonov: Hogyan keletkezett az emberiség? (1973); Katona F.: Emberré válás (1974); K. P. Oakley: Man the Tool-maker (1975); A. Gehlen: Az ember (1976); V. P. Alekszejev: Az emberi rasszok földrajza (1977); Láng J.: Az őstársadalmak (1978); P. Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség (1980); Ny. Ny. Csebokszarov–I. A. Csebokszarova: Népek, rasszok, kultúrák (1980); A. F. Anyiszimov: Az ősközösségi társadalom szellemi élete (1981); Nyeklindov, Sz. Ju. szerk.: A művészet ősi formái (1982); T. A. Sebeok: A művészet előzményei (1983); Hermann I.: Az ember ősi ösztönei (1984).
