Aulnoy, Marie Catherine
VIL1 562-563[olnuá], Marie Catherine Le Jumel de Barneville baronne d' (Barneville, 1650 vagy 1651 Párizs, 1705. jan. 14.): francia írónő. Kalandos élete volt, sokat utazott, gazdag élményeit regényes elemekkel tarkítva memoárszerű, levélformában írt, részben kompilált művekben dolgozta fel: Relation du voyage d'Espagne ('Beszámoló a spanyolországi utazásról', 169(1); Mémoires de la cour d'Angleterre ('Emlékek az angliai udvarból', 1695) stb. Ezeknek nem a történeti hitelesség, hanem a mozgalmas, színes leírások adnak értéket és a kor sok szokását, divatját őrizték meg. A spanyol élet leírásából V. Hugo merített a Ruy Blas megírásakor. ● Világirodalmi jelentőségre tündérmeséivel tett szert: e műfajnak egyik első európai képviselője. Témáit a középkor francia irodalmából, kisebb részben a keleti mesekincsből merítette, s ezeket fantasztikus színezettel, finomkodó stílussal dolgozta fel. Mivel nevezetes mesegyűjteményei, a Contes de fées ('Mesék a tündérekről') és a Contes nouveaux ou les fées á la mode ('Új mesék avagy a mai tündérek') 1697–1698-ban, Ch. Perrault mesekötetével egy időben jelentek meg, sokáig vitatott volt, melyiküké az elsőség. Ma úgy tudjuk, hogy Perrault meséi népibbek, és említett gyűjteményeiben Aulnoy némileg utánozza is ezeket, mégis ő az, aki egyik korábbi regényében (Histoire d'Hippolyte, Comte de Douglas, 'Hippolyte, Douglas gráfjának története', 1690) elsőként közölt irodalmi tündérmesét. Hatás tekintetében is megelőzte vetélytársait, német fordításai annyira elterjedtek, hogy nemcsak a német műmesének, hanem a népmesegyűjtésnek is egyik legfontosabb ösztönzőivé váltak, s Chr. M. Wielandot arra késztették, hogy paródiával támadja meg a francia tündérmesék divatját (Der Sieg der Natur über die Schwármerei, 1764). ● Magyarországra német közvetítéssel jutottak el az Aulnoy-mesék, már a 18. sz. végén; különösen Kónyi J. foglalkozott magyarításukkal Várta Mulatság, avagy Sarmant királynak és Florina kisasszonynak tündéres történeti (1774), Elme-Futtatások, avagy Bellebellének és Kárpillónak tündéres Történetei (1792) c. köteteiben. Újabb fordítása Az aranyláncon függő kastély (Illés E., 1956) c. antológiában található.
Irodalom:
György L.: Kónyi és D'Aulnoy (1911).
