városi irodalom
VIL16 448a városokhoz kötődő, a városi lakosság körében élő irodalmi jelenségek összessége. Jóllehet városok korábban is voltak (sőt, az írásos emlékek többsége ezekből maradt ránk), az ókori városok (Babilon, Athén, Alexandria, Róma stb.) irodalmait nem szokás így nevezni. Az e körbe sorolt formák a középkori nagyvárosokban (elsősorban Párizsban, később Rómában) alakultak ki, s a reneszánsz idején az addig fejedelmi székhelyekként, az →udvari irodalom központjaiként ismert itáliai városokban (Firenze, Velence) fejlődtek tovább. A reformáció után a német városok is kiépítették a maguk jól meghatározható irodalmát. A kapitalizmus Londonban hívott életre pezsgő, addig ismeretlen (nemcsak hogy nem udvari, hanem már nem is pusztán értelmiségi), politikával, intrikákkal átszőtt irodalmi életet, amely immáron tömeghatásra is számít, s a könyvnyomtatás, újságírás révén ehhez megfelelő keretekkel is rendelkezik. A francia forradalom tette Párizst végérvényesen az irodalom fővárosává, és Szentpétervár, Berlin a következő évszázadban vált ilyen központtá, amilyenné napjainkra Amerika, Ázsia, Afrika nagyvárosai is átalakulnak. ● A városok nemcsak a →hivatásos irodalom centrumai, hanem a →félnépi költészeté is, és a →városi népköltészet, tágabb értelemben a →városi népköltészet, tágabb értelemben a →városi falklór is önálló, saját történettel rendelkező jelenség. A →munkásirodalom szintén zömmel városi jelenség (noha munkások nem csak a városokban élnek). Néhány műfaj is jellegzetesen ide kapcsolódik, illetve itt bontakozik ki (pl. →híresztelés, utcai irodalom, politikai költészet, szórakoztató irodalom, vicc, a modern →bűnügyi irodalom stb.), és a kapitalizmus térhódítása, az udvari színjátszás és a vándorszínészet elsorvadása óta a színházi élet is jellegzetesen városközpontúvá vált. Minthogy a város a társadalmi élet fő színterévé vált, szinte automatikusan jelenik meg az irodalomban a cselekmény színhelyeként; a hősök többsége városi életvitelt folytat, városi nyelvet beszél. Napjainkra már ezzel a hagyománnyal szemben fogalmazódik meg a „régi”, a „vidéki”, „falusi” irodalom.
Irodalom:
P. Laredan: Histoire de l'urbanisme (3 köt., 1926–1952).
