funkció
VIL3 389 | részcímszóa két világháború között kibontakozott funkcionalista irodalomszemlélet a →primitív irodalom és a folklórkutatásában középponti helyre állította a funkció fogalmát. Elsősorban a mítoszok és rítusköltészet vizsgálata során arra a felismerésre jutott, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően az irodalom kezdeti formáiban nem csupán a szöveg (és hiedelemszerű háttere), hanem a közvetlen cél, társadalmi szerep és hatás vizsgálata a fontos. Elsősorban a műfajok nevét és előadásmódját kutatták ilyen szempontból, esetenként utaltak a műfajok rendszerére is. Összefoglaló irodalomelméleti felismerés nem bontakozott ki, inkább csak a konkrét leírásban érvényesítették az alapgondolatot. Legújabban a kommunikációelméleti és strukturalista irányzatok hatására a konkrét funkcióhoz kapcsolják a formákat, illetve ezek rendszerét. Ennek alapján a „költészeti”, a hiedelemszerű, a rituális és az oktató formák egymástól elkülönítése a leggyakoribb. Az irányzat eredményeit a primitív költészet kutatása mellett az irodalom-szemantika, sőt — egyes műfajok értelmét keresve — a műfajelmélet is hasznosítja. ● (→etnológiai irodalomszemlélet)
Irodalom:
A. R. Radcliffe-Brown: Structure and Function in Primitive Society (1952).
