eredetmítosz
VIL2 1196aetiologikus mítosz; aitiologikus mítosz (görög aition 'ok' szóból): valamely (legtöbbször természeti) tárgy, képződmény vagy jelenség létrejöttének okát és folyamatát elbeszélő mítosz. A →primitív irodalom műfaja, főszereplői rendszerint mitikus lények. Önálló alfaja a →kultúrhérosz-történet, amely arról szól, hogyan teremtette meg egy mitikus hős az emberi élet kereteit. Főbb fajtái: a teremtőről, a teremtésről, a kozmogóniáról, az ég és a föld keletkezéséről, a föld felszíni jelenségeiről (hegyek, vizek, erdők), az emberek, állatok és növények életének vagy egyes vonásainak keletkezésérő szóló történetek (→még etiológia). A →népköltészet műfajai közül az eredetmonda innen származik, sőt több →legenda is innen eredeztethető. ● Gyakran rítus vagy rituális színjáték kapcsolódik előadásához, különösen az emberi társadalom szervezeti formáira vonatkozó totemisztikus eredetmítoszok esetében. Területileg Dél- és Észak-Amerika, Afrika, Ausztrália hagyományai között a legnépszerűbb. Az *archaikus hősepika számos nyomát őrzi, a mesei műfajok közül a mítoszmese hasonlít rá a leginkább. ● (→mítosz, archaikus költészet, ősköltészet)
Irodalom:
W. Wundt: Mythus und Religion (1914—1917); E. Cassirer: Das mythische Denken (1925); K. Th. Preuss: Der religiöse Lehalt der Mythen (1933); A. E. Jensen: Mythos und Kult bei den Naturvölkern (1951); S. Thompson: Motif-Index (l. köt., 1955); C. Lévi-Strauss: La pensée sauvage (1962); A. M. Zolotarev: Rodovoj sztroj i pervobitnaja mifologija (1964); C. Lévi-Strauss: Mythologiques (1964—1971).
