baile
VIL1 633I. [bíle] buile [búle] : az óír próza-epika műfaja. A szó eredeti jelentése ’harag, őrjöngés’, az i. sz. 7. és 13. sz. között műfajelnevezés. Kezdetben a hősök csata közbeni dúlásának ábrázolását jelentette, majd az olyan epizódokra vonatkozott, amelyekben a hős (esetleg természetfeletti okok következtében) hirtelen megháborodik, otthagyja a harcot és hosszabb ideig betegen vagy őrülten bolyong az országban. A baile később a látomások és jóslatok műfajához közeledett, sokban a középkori lovagi epika kalandelbeszéléseinek az előfutárává vált. ● Legismertebb példái: a 8. sz.-nál nem későbbi Buile Shuibne (’Suibne őrjöngése’), mely a 637 körül vívott moirai csata után hét évig bolyongó Suibne királyról szól; a valószínűleg 9. sz.-i Baile Chuid Chétchathaig (’Aszázcsatájú Conn jövendölése’), melyben a 2. sz-ban élőnek tartott, mondai ír főkirály megjósolja utódai sorsát; a 11. sz. közepéről származó Baile in Scáil (’Kísértet-látomás’) ugyanezt a történetet dolgozza fel: Conn királyt egy ló képében megjelenő titokzatos várúr meghívja kastélyába, ahol dúsan megvendégeli és tudomására hozza utódai sorsát. A titokzatos vendégség motívuma a →Grál-mondában is ugyanígy szerepel. ● (→ír irodalmi formák, elbeszélés, látomásirodalom).
Irodalom:
M. Dillon: The Cycles of the Kings 1946).
