affinitás
VIL1 74(latin affinitas ’rokonság’>: a →népköltészet egyes alkotásai között fennálló tartalmi vagy formai rokonság, amely elősegíti →változatok képződését. Affinitásnak nevezhetjük magát a folyamatot is, amelynek során a rokon elemek (legtöbbször a tartalmi →típusok) kölcsönös vonzása következtében új változatok jönnek létre. Oka az egyes népköltészeti változatok felépítésének sztereotip, modellszerű volta; a folytonos aktualizálódás, alakulás során az egy-mással valamely módon affinitásban levő elemek segítségével formálódnak ki az új változatok. Az egyes műfajokban az affinitás különböző módon és erősséggel jelenik meg. Szövegfilológiailag a →kontamináció felel meg ennek.
Irodalom:
Ortutay Gy.: Variáns, invariáns, affinitás — a szájhagyományozó műveltség törvényszerűségei (MTA I. OK, 1959); Kriza I.: Affinitás a népballadában (Ethn, 1965); Voigt V.: A variáns, invariáns és affinitás fogalmainak definíciója (Ethn, 1966).
