Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

purgatóriumjárás

VIL11 231-232

középkori ír irodalmi műfaj, a purgatóriumban vagy a teljes túlvilágon (tehát a mennyországban is és a pokolban is) „tett látogatás” elbeszélése. A purgatórium (‘tisztítóhely’, nevezik tisztí­tótűznek is) a katolikus hit szerint a túlvi­lág átmeneti helye, amely az elhunytak lelkének tisztító szenvedésre, illetve megtisz­tulásra, végső soron a mennyországba ju­tásra nyújt lehetőséget. A túlvilágjárás (→túlvilág-irodalom, másvilági utazás) világszerte elterjedt korai epikus műfaj. Legrégibb műfaji előzménye az óír uath (‘barlang’), az echtra közeli rokona. Ebből csak néhány maradt ránk, valamennyi 1160 körüli kéziratokban (Uath Beinne Étair, ‘Beinn Étar barlangja’; Echtra Finn i nDerc Ferna, ‘Finn utazása a Derc Ferna-barlangban’; Uath Dercce Ferna, ‘A Derc Ferna-barlang’). Tárgyuk barlangokban „játszódó” csodás események. A túlvilágjárás gyakori az ün­nepleírásokban (félire) és a víziókban (fís) is. Ilyen a 10. sz.-i Fís Adamnáin (‘Adam­nán látomása’; Szent Adamnán remete lel­ke egy angyal kíséretében látogatást tesz mennyben és pokolban), valamint az erede­tében 650 utánra datálható, latin nyelvű Visio Fursae (‘Fursa látomása’; ennek 13. sz. végi, Legenda Aurea-beli változatát a Nádor-kódex magyarul tartalmazza), amelynek már a 10. sz. előtt megvolt az ír vál­tozata, a Fís Fursa (‘Fursa látomása’; Fursa ír nemesifjúnak két egymást követő napon látomása volt: angyalok emelték a levegőbe, ördögök támadták meg, majd fentről látta a purgatórium négy, tűzzel övezett, sötét völgyét). Az 1149 körül Magdeburg­ban a délír eredetű Marcus szerzetes által írt latin nyelvű Visio Tnugdali (‘Tnugdalus látomása’, más forrásokban Visio Tundali, ‘Tundalus látomása’) már minden ízében purgatóriumjárás: Tnugdalus lovag bejárja a tisztítótüzet. A purgatóriumjárások népszerűségét bizonyítja egy 12. sz.-i pa­ródia is: Aislinge Meic Con Glinne (‘Mac Conglinne látása’). Ebben a falánkság dé­monától gyötört királyt egy másvilági terüljasztalkám-országról szóló látomás felolvasásával gyógyítják meg. A középkori irodalom túlvilágvízióinak legkedveltebb színhelye az ír Szent Patrick (389—461) „purgatóriuma”, azaz a nyugat-íro.-i Derg­tó szigetének barlangja (egyes leírások sze­rint csak kiásott verem). A barlang keletke­zését a Patrick-életrajzok beszélik el: Pat­rick egyszer megrázó színekkel ecsetelte a pokol borzalmait és a paradicsom gyönyö­reit, de hallgatói csak azt akarták elhinni, amit maguk is látnak. Ekkor Patrick könyörgésére üreg keletkezett, s ha az üregben a bűnbánózarándok 24 órát eltöltött, megtisztult bűneitől, meglátta a mennyet és a poklot. A sziget csakhamar püspöki ellenőrzéssel működő zarándokhellyé vált. Első leírása a gall Jocelinus 1180—1185-ben írott Patrick-életrajzában olvasható. Ő még egy hegyre helyezi a barlangot, és beszámol Eochu pogány király ottani láto­másáról, majd megtéréséről. Sylvester Gi­raldus Cambrensis 1187-es Topographia Hi bernicájában (‘Írország helyrajza’) már mai helyén említi a barlangot. Állítólag már Szent Patrick elrendelte a purgatóriumban járt zarándokok beszámolójának leírását; a legrégibb az 1189 körüli Owain (más forrá­sok szerint Oenus, Oengus) víziója Henri­cus de Salteria leírásában: a lovag a pur­gatóriumot és a poklot látogatja meg, közben angyal vezeti, ördögök kísértik, majd eljut a földi paradicsomba, egy pillanatra látja az égi paradicsomot is, és üzeneteket hoz magával. E latin nyelvű vízió a forrása Marie de France 1189 körüli Espurgatoire Seint Patrick (‘Szent Patrick-purgatórium’) c. laijának. Az Owain-vízió a Dante előtti idők legnépszerűbb túlvilágjárása (több an­gol, francia, provanszál, svéd, spanyol, hol­land és német prózai meg verses fordítása van), Danténak is egyik fő forrása. A témát Calderón de la Barna is feldolgozta az El Purgatorio de San Patricio (‘Szent Patricio purgatóriuma’) c. drámájában. Latinból készülhetett a magyar Szent Patricius Pur­gatóriumjáról való História (Bécs, 1680 k.). A nevezetesebb Owain utáni beszámolók: a magyar Crissaphan fia Georgius Ungaricus (1353), az angol Sir William Lisle (1370 k.) beszámolója, továbbá két francia: Henricus de Hassia és Nicolaus Oresme beszámolója az 1370 körüli évekből (ezek az első gúnyos, szkeptikus beszámolók). William Staunton­nál (1409) bukkan fel először az evilági társadalmi egyenlőtlenségek bírálata. A re­neszánsz valláskritika kikezdi a Patrick­purgatóriumot, a látogatók is egyre gyé­rülnek, végül 1497-ben pápai rendeletre lerombolják a barlangot. A zarándokhely később még újjáéled, de 1632-ben a zarán­doklást is végleg megtiltják. A legneveze­tesebb zarándokok egyike a magyar Tar Lőrinc, aki 1411 novemberében járt ott. Owainéhez igen hasonló, részletes látomását J. Yonge dublini jegyző „jegyzőkönyve” (Memoriale..., ‘Emlékeztető...’) közli. Vol­taképpen ebből keletkezett Mo.-on a 16. sz. elején a 14 latin hexameterből álló Pereg­rinatio Laurentii Taar (‘Tar Lőrinc zarándoklása’; a hős ebben már csaknem az egész világot bejárja), valamint a Tinódi Sebes­tyén Zsigmond királynak és császárnak his­tóriája (1552) c. históriás éneke 1574-es kiadásának végéhez (talán Heltai G. által) hozzátoldott 11 szakaszos antiklerikális szö­veg, amely Tar Lőrinc pokoljárásának egy részletét beszéli el valamely korábbi ének nyomán. ● (→ír irodalom, kelta irodalmi formák)

Irodalom:

M. Landau: Hölle und Fegefeuer in Volksglaube, Dichtung und Kirchenlehre (1909); S. Leslie: Saint Pat­rick’s Purgatory (1932); J. Kroll: Gott und Hölle (1932); H. Hartmann: über Krank­heit, Tod und Jenseitsvorstellungen in Ir­land (1942); Posonyi E.: A Tar Lőrinc-monda és a Szent Patrick purgatóriumi víziók keletkezése (Magyarságtudomány, 1942); A. Rüegg: Die Jenseitsvorstellungen vor Dante und die übrigen literarischen Voraussetzungen der „Divina Commedia” (1945); E. Krause: Antike Unterweltsbilder in der französischen Literatur bis zum En­de des 17. Jahrhunderts (1950); Heissig, W.: Helden-, Höllenfahrts- und Schelmengeschichten der Mongolen (1962); Vargyas L.: Keleti párhuzamok Tar Lőrinc pokoljárásához (Műveltség és Hagyomány, 1963); H. R. Patch: The Other World according to Descriptions in Medieval Literature (1970); A. A. Wachsler: The Celtic Concept of the Journey to the Otherworld and its Rela­tionship to Ulrich von Zatzikhoven’s Lan­zelet (1972); I. E. C. Williams: Welsh Ver­sions of Purgatorium S. Patricii (Studia Celtica, 8—9., 1973—74); P. Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni...” (1980); P. Dinzelbacher: Vision und Visionsliteratur im Mittelalter (1981); V. Kovács S.: Tar Lőrinc pokoljárása (1985).