fabulát
VIL3 13<a latin fabula ’mese, mesés történet’ szóból): a →monda alműfaja, amely nem közvetlen élményekként ható, hanem általában széles területen és viszonylag nagy időközben ismert események elbeszélését adja; szerkezete a →memoráténál állandóbb, motívumai gyakrabban ismétlődnek. A 20. sz harmincas éveiben kezdődő morfológiai jellegű prózaepika-kutatás foglalkozott először meghatározásával, az elnevezést ekkor általában nagyjából a mondával egyező értelemben használták. Az újabb kutatás szerint ez az alműfaj inkább csak előkészítő állomása a teljes művésziségű mondának. Elterjedettsége következtében igen közel áll a →vándormondához. Tematikailag leginkább állandóbb hiedelemtörténetek (→boszorkánymonda), nevesebb történeti hősökről szóló elbeszélések, helyi mondák ismétlődőbb típusai tartoznak ide Szépirodalmi felhasználásuk éppen ezért rendkívül gyakori, különösen a romantikus mondák formájában. ● (→élménytörténet, hiedelemmonda).
Irodalom:
C W. von Sydow: Selected Papers on Folklore (1948); J. Pentikäinen: Grenzprobleme zwischen Memorat und Sage (Temenos. 1968).
