szociális kultúra
KKE 674
egy társadalomban a közvetlenül a társadalom működtetésére vonatkozó intézmények és eljárások összessége. A néprajz fogalomkészletében az →anyagi kultúra és a →szellemi kultúra mellett a kutatás harmadik fő területe. Sajátosan ezt kutatja a →társadalomnéprajz, primitív kultúrák esetében pedig az →etnológia. Ennek különböző tudományos irányzatai közül különösen az angolszász szociális antropológia foglalkozik a kutatásával (egy-egy társadalmon belül a funkció és struktúra, a kultúra dinamizmusa és változásai, a gazdálkodás és a társadalomszerkezet összefüggései, a szóbeli műfajok, a művészet különböző formái és ezek társadalmi szerepe, a mindennapi életnek szokásokká és rítusokká váló mintái stb. kérdésköreivel). Szorosabb értelemben a kultúrát éppen ezért társadalmi intézmények funkcióinak hálózataként, egy olyan elméleti rendszerként értelmezik, amely az egyén számára mintákat ad tevékenységei lebonyolításához. Egyúttal ez a hagyományozás kerete is, itt jelennek meg az újítások, átvételek, más kulturális mintákhoz való kapcsolódás vagy azok átvétele (→akkulturáció). Feltűnő, hogy a biológiai (genetikai, populációdinamikai, ökológiai stb.) tényezők milyen kevés helyet kapnak e rendszerben. A pszichológia tényezőit figyelembe veszik, a nyelv, kommunikációs rendszerek, művészet, hiedelmek vizsgálatát azonban csak néhány szempontból végzik. • A magyarországi kutatásban az utóbbi évszázadban a ~ kérdéseivel különböző tudományok képviselői foglalkoztak: a magyar statisztika, szociológia, közigazgatástudomány, a falukutatás és általában a népi irodalom sok olyan művet hozott létre, amelyek leíró anyaga voltaképpen a ~ tényeit közli. Kevésbé vált viszont közismertté nálunk a ~ nemzetközi kutatásának több irányzata (lengyel és amerikai, skandináviai, német, francia kutatások stb.); csak a falumonográfiák elmélete és gyakorlata terjedt el nálunk is.
Irodalom:
Keleti K.: Hazánk és népe (1871); Bene L.: A magyar falu társadalma (1925); R. Thurnwald: Die menschliche Gesellschaft in ihren ethnosoziologischen Grundlagen, I–V. (1931–1935); Erdei F.: A magyar paraszttársadalom (1941); Weis I.: Hazánk társadalomrajza (1942); R. Redfield: The Little Community – Peasant Society and Culture (1960); Fél E.–Hofer T.: Proper Peasants (1969); Ferge Zs.: Társadalmunk rétegződése (1969); R. König: Handbuch der empirischen Sozialforschung, I–II. (1969); Th. Shanin: Peasants and Peasant Societies (1971); Andorka R.: Társadalomstatisztika (1973); E. R. Service–M. D. Sahlins–E. R. Wolf: Vadászok, törzsek, parasztok (1973); Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században, I–IV. (1974–1979); H. Mendras: Sociétés paysannes (1976); Andorka R.: A magyar községek társadalmának átalakulása (1979); Balassa I.–Ortutay Gy.: Magyar néprajz (1979); Tárkány Szűcs E.: Magyar jogi népszokások (1981); K. Zawistowicz-Adamska: Socio-Economic Co-Operation in Local Communities of the Polish Village (1982); Sozialkultur der Familie (1982); F. Tönnies: Közösség és Társadalom (1983).
