eszkimó és aleut irodalom
VIL2 1243-1244az Észak-Amerika északi peremén (és Szibéria északkeleti csücskén) élő eszkimó és aleut nyelvcsaládok irodalma. Legalább 5000 évvel ezelőtt indult meg a későbbi eszkimók és aleutok őseinek vándorlása Szibéria északkeleti részéről az amerikai kontinens sarki területei felé. Csakhamar ketté vált a két nyelvcsalád, majd később (legalább 2000 évvel ezelőtt) az eszkimók nyugati és keleti csoportjai is elváltak egymástól. Ma a fél Európa nagyságú területen mintegy 60 ezer eszkimó és aleut él. Betelepülésük óta bonyolult régészeti, kulturális fejlődésen mentek át, többször vándoroltak más-más területre. Hagyományos életmódjukat a kezdetleges vadászat és halászat jellemzi. A múlt század második felétől kezdődően erős akkulturáció figyelhető meg életmódjukban, legutóbb is helyváltoztatással, életmódváltoztatással társulva. Négy állam keretébe tartoznak, ezen belül is különböző csoportokat alkotnak. ● 1. Grönlandi eszkimók (saját nevük inuit). Dániához tartoznak. Valószínűleg már a korai viking hajósok megismerkedtek velük, majd a 16. sz. óta állandó a kapcsolatuk Európával. 1721-ben érkezik a szigetre a norvég H. Egede evangélikus hittérítő, aki először kísérli meg kultúrájuk leírását, továbbfejlesztését. Egyes csoportjaikat csak a 20. sz. fordulójára fedezik fel és térítik meg. Két emberöltő óta felszámolták körükben az analfabetizmust, a 2. világháború óta kétnyelvű (eszkimó és dán) oktatásban részesülnek. Eszkimó nyelven vallásos művek, tankönyvek. helyi újságok olvashatók. Népköltési kiadványaik egy része kétnyelvű. Latin betűs, az angolhoz hasonló helyesírású eszkimó ábécét használnak. Irodalmuk (elbeszélések, egyéni alakítású mesék) most van kibontakozóban. ● 2. Kanadai eszkimók (saját nevük szintén inuit). Új-Fundland csatlakozása óta mind Kanadához tartoznak. Több csoportjuk közül a labradori eszkimókkal már a vikingek, majd az észak-amerikai felfedezők találkoztak. Morva misszionáriusok révén a katolikus vallást terjesztették köztük. A többi csoportot jóval később, néhol csak az utóbbi évszázadban fedezték fel, ezek kivétel nélkül protestánsok. Az európaiak beáramlása előtt némi (bár nem szoros) kapcsolatban álltak a szomszéd indián törzsekkel. Századunk első harmadától számos kiváló expedíció kutatta életmódjukat, folklórjukat. Iskolázottságuk a 2. világháború után vált általánossá. Írásbeliségük kezdetleges, egyházi művekre, iskoláskönyvekre, újságokra korlátozódik. Kétnyelvű elbeszélésköteteik jelentek meg. ● 3. Alaszkai eszkimók (saját nevük yuit [juit]). 1867 óta az Egyesült Államokhoz tartoznak (előbb gyarmat, ma tagállam), korábban a cári birodalom gyarmatai voltak. A 18. sz. közepén orosz szolgálatban álló hajósok, utazók léptek velük kapcsolatba, ekkor kezdődik pravoszláv térítésük is. A múlt század óta szinte kivétel nélkül protestánsok. Kulturális életük fejletlenebb a korábban említetteknél, még az övékéhez hasonló irodalmuk sincs. Az iskolázás ma már általános, részben kétnyelvű oktatással. ● 4. Ázsiai eszkimók (saját nevük jugit). A Csukcs-félsziget csücskén és újabban a Vrangel-szigeten élnek, az SZU-hoz tartoznak (az Oroszországi SZSZSZK Csukcs Nemzeti Kerület keretében). Szibéria orosz meghódításának a végén, a 18. sz.-ban kerülnek a cár fennhatósága alá, pravoszlavizálni kezdik őket. Amikor a Távol-Keleten is megszilárdul a szovjet-hatalom, bizonyos reformokat vezetnek be, az 1930-as évektől kolhozokba szerveződnek, elemi iskolázást kapnak, kidolgozzák a cirillbetűs eszkimó ábécét. Helyi használatra van eszkimó írásbeliségük is, számottevőbb irodalmi termésük nincs. ● Aleutok: az eszkimóval rokon, de attól különböző nyelvcsalád (saját nevükön unangan). Az Aleut-szigeteken élnek, számuk 5 ezer körüli. A 18. sz.-ban orosz területté válnak, 1867 óta az Egyesült Államokhoz tartoznak. Írásbeliségük nem számottevő, iskoláztatásuk nagyjából megoldott. ● Az eszkimók és aleutok folklórja gazdag, helyileg tagolt. A kutatások révén viszonylag egyenetlen részletességű képet alkothatunk erről. W. Thalbitzer, M. Lantis, F. Boas, D. Jenness és mások mintegy száz kötetnyi anyagot publikáltak, főként mítoszokat, hiedelemtörténeteket, szertartásdalokat. K. Rasmussen és J. Gabus útikönyveiben kanadai eszkimó prózai és verses szövegek, H. Himmelheber mese- és mítoszkötetében alaszkai prózatörténetek olvashatók magyarul. Antológiákban (Fónagy I.: Wawiri. A primitív népek költészete, 1942) néhány dalszöveg található. A magyar fordítások formailag nem hívek, a műfajokat sem pontosan adják vissza.
Irodalom:
G. A. Menovscsikov: Unipagatit (1939); H. Collins: The Aleutan Islands (1945); G. A. Menovscsikov: Unipagatiput (1947); K. Birket-Smith: The Eskimos (1959); H. Himmelheber: Egy asszony öt férje. Eszkimó-történetek (1957); D. Jenness: The People of the Twilight (1959), Ch. C. Hughes: Under Four Flags Recent Culture Change among the Eskimos (Current Anthropology, 1965); K. Rasmussen: Thulei utazás (1965); Z. Nungak-Eu. Arima: Unikkaatuat sanaugarngnik atyingualiit Purvirngniturngmit — Eskimo Stories from Povungnituk (1969); J. Gabus: A karibu eszkimók (1970).
