ostoba ördögi mesék
VIL9 786-787a népmese alműfaja, amelyben a hős túljár az ördög (vagy óriás vagy más, félig természetfeletti lény) eszén. A nemzetközi mesekatalógus a valódi népmesék közé sorolta (AaTh 1000 — 1199), noha inkább a →tréfás mesék műfaji sajátosságait mutatja. Az ide sorolt mesék hat főbb csoportra oszthatók; ezek némelyike erősen eltér a többitől: munkamegállapodás az ember és az ördög között; az ember és az ördög együttműködése; vetélkedés az ember és az ördög között; a hőst megkísérlik megölni; a megijesztett vagy becsapott szörny; az ember eladja lelkét az ördögnek (AaTh 1170—1199). Az utolsó csoportot kivéve melynek számos szépirodalmi feldolgozását ismerjük — a többi epizódok laza füzére, amelyekben a furfangos hős mindig győz. Ezek közel állnak a →hiedelemmonda, a trufa és a példázat egyes alkotásaihoz, az utóbbi csoport viszont a →legenda műfaját képviseli. Nehéz ebben a mesekincsben valamilyen emelkedettebb realizmust vagy a vallással szemben humanizáló deheroizálást felfedezni, az viszont tény, hogy az →ördögirodalom számos elemét átveszik e történetek, sőt a →vallásos irodalom hatása is megfigyelhető. Szerkesztést, stílust tekintve viszont a mese sajátosságait követi.
Irodalom:
Az ördög alakja a népköltészetben (Ethn., 1966); Nagy O.: Hősök, csalókák, ördögök (1974).
