történeti ének
VIL15 | részcímszóaz orosz irodalomtörténetben már a 18. sz.-ban felfigyeltek az olyan verses szövegekre, amelyek történeti eseményeket ábrázoltak. Megkezdődött összegyűjtésük; esztétikai és nemzettudatot tükröző értékeiket V. G. Belinszkij hangsúlyozta. A 19. sz. végén az orosz folklorisztika és irodalomtörténet →történeti iskolája külön figyelmet fordított rájuk, minthogy ezekben látta a minden kétséget kizáróan történeti költészet megnyilvánulásait. A szovjet folklorisztika folytatta vizsgálatukat, ugyancsak a →történetiség hangsúlyozásával. A 2. világháború után azonban megkezdődött a szövegek aktualizálása, s egyszersmind válogatása. Ugyanekkor dolgozták ki viszont azokat az ismérveket is, amelyek segítségével a műfajt elválasztották a korábbi, irodalmi eredetűnek tartott letopisz- (‘krónika’) és →bilinahagyományoktól, valamint a történelmi hitelességre nem törekvő →ballada műfajától. Külföldi kutatók foglalkoztak a műfaj korai, publicisztikus, sőt propagandisztikus forrásaival, a hasonló európai műfajokkal való összevetéssel. Legújabban e műfaj időbeli kereteit kiszélesítették, s a 20. sz.-ig folytatták az összetartozó anyag vizsgálatát. Ugyanakkor elválasztották egymástól a csak régi írásokban ismert és a szájhagyományban is tovább élő témákat, alkotásokat. ● Évszázados hagyománya van e műfaj(csoport) területi tagolásának. Belorusz és ukrán párhuzamait keresték (nemcsak ilyen néven, hanem pl. a →dumi egyes alkotáscsoportjai között is). Külön foglalkoztak a kozákok e hagyományaival. Noha nyilvánvaló tény, hogy hasonló műfaji fejlődés ment végbe az oroszok mellett élő népek (pl. a mordvinok, komik, litvánok, karjalaiak, észtek stb.) körében is, e témakört kevesen kutatták. Poétikailag a →ballada és a →katonadal egyaránt közel áll a történeti énekhez. Terjedelme miatt az →epikus ének megoldásai jellemzik, s témái megtalálhatók a →történeti mondákban és általában a történeti irodalom más alkotásaiban is. Gyakran együtt is közlik az ilyen alkotásokat. ● Ma az orosz történeti ének alábbi fő témacsoportjait különböztetik meg. A 14—l5. sz.-ból pl. Scselkan, Kazany bevétele, Rettegett Iván megöleti fiát, Jermak és kozákjai stb. A 17. sz.-ból Dimitrij cáre- vics, Borisz Godunov, Azov bevétele, Sztyepan Razin-dalok, a sztrelecek lázadásának dalai. A 18. sz.-ból az északi háború énekei, a Nyekraszov-kozákok dalai, a hétéves háború, Ocsakov bevétele, dalok Pugacsovról stb. A 19. sz.-ból az orosz—perzsa háború, az uráli kozákok, az 1812-es honvédő háború, Arakcsejev-dalok, az 1828—1829-es orosz—török háború énekei, a kaukázusi harcok, a belső-ázsiai hódítások, az 1877—1878-as orosz–török háború dalai. ●
Minthogy gyakorlatilag egy évszázada folyik a vita az orosz folkloristák, filológusok és történészek között arról, hogy pontosan mennyire történeti (és történetileg hiteles) több epikus műfaj (a bilina, ballada, történeti ének), e műfaj kutatásának és más műfajokkal való összevetésének elméleti jelentősége is volt, főként V. J. Propp és B. Ny. Putyilov műveiben. Tekintettel azonban arra, hogy az orosz folklorisztikában a →történeti monda műfaja és ennek kutatása alig ismert, a további összehasonlító munkálatoknak is tág tere maradt. ● Az orosz irodalom — sőt a zene, a festészet stb. is — igen sokat merített e műfajból, amely megszüntethetetlenül befolyásolta az orosz történelmi tudatot. A történeti énekek mintájára keletkeztek mindkét világháború dalai és (hatósági biztatásra) a Csapajevről, Leninről, Sztálinról, a partizánokról vagy a békeharcról szóló versek, melyeknek igazi műfaji életéről még ma sem rendelkezünk megbízható képpel. Ezt az orosz hagyományt is követték a SZU úgyszólván valamennyi irodalmában.
Irodalom:
V. F. Miller: Isztoricseszkije pesznyi russzkovo naroda XVI—XVII. vv. (1915); C. Stief: Studies in the Russian Historical Song (1953); B. M. Putyilov: Russzkij isztoriko-peszennij folklor XIII—XVI vekov (1960); uő: Isztoricseszkije pesznyi XIII—XVI vekov (1960); Ö. B. Alekszejeva: Isztoricseszkije pesznyi XVIII veka (1966); F. J. Oinas: Studies in Finnic Slavic Folklore Relations (1969); D. B. Alekszejeva: Isztoricseszkije pesznyi XVIII veka (1971); L. V. Domanovszkij: Isztoricseszkije pesznyi XIX veka (1973); L. I. Jemeljanov: Russzkaja isztoricseszkaja pesznya (1987).
