szövegszemiotika
VIL14 723-724az irodalomtudomány vagy a szövegelmélet keretében az irodalmi szövegek jelviszonyainak vizsgálata. Több irányzata és sokféle feladatköre ismeretes. Ide tartozik egy-egy szövegen belül a jelek (pl. nyelvi jelek, jelnek tekintett irodalmi motívumok, a műben található kulturális jelek stb.) egyenként vagy összességükben való vizsgálata. Az egész mű maga is jel, ezt lehet vizsgálni teljességében vagy részleteiben, primer jelfunkciójában (pl. a vihar leírása és jelként való felhasználása egy irodalmi műben) vagy másodlagos jelfunkciójában (p1. Schiller Örömódája Beethoven IX. szimfóniájában). Az irodalmi élet sokféle jelviszonya közül azonban mégsem mindegyik sorolható ide. (Nem szövegre vonatkozik például az irodalmi társaságok hierarchiája, az irodalmi díjak jelvilága stb.). ● Minden másodlagosan felhasznált szöveg önálló jelviszonyba kerül (pl. egy vers reklámszöveggé válva, egyházi ünnepen, színpadi alkotás betéteként, szállóige új értelmezéssel, régi vicc új szereplőkkel stb.). Több irodalmi műfaj (pl. sírfelirat, himnusz, paródia stb.) eleve a jelviszony megváltozását tételezi fel. A fordítás, különösen egymástól jobban eltérő nyelvek és kultúrák esetében, gyakran nem tudja pontosan érzékeltetni az eredeti szöveg elsődleges és másodlagos jelviszonyait, vagy ezeket összemossa. Irodalmi alkotások címei, idézetek, allúziók hasonlóan tartalmaznak másodlagos jelviszonyra utaló elemeket. ● Meg kell különböztetni ettől az irodalmi szövegek illusztrációit, megfilmesítéseit, képzőművészeti ábrázolásait stb., amelyek már egy újabb szemiotikai dimenziót képviselnek, és ezért nem tartoznak a szöveg elsődleges vagy másodlagos jelviszonyai közé. ● A szorosan szemiotikai értelemben vett „szövegek közti kapcsolat” (ma népszerűvé vált szóval intertextualitás) kutatása ezek közül csupán néhány jelenség vizsgálatát eredményezte. ●(→szemiotika, szövegelmélet)
