dilettáns
VIL2 740(olasz dilettare gyönyörködtetni: az irodalommal való kapcsolatában a műélvező (→közönség) és az →alkotó között álló személy. Fogalma koronként változó jelentésű. Az itáliai reneszánsz idején műbarát, műpártoló, →mecénás (dilettante 'a művészet barátja, élvezője') értelemben volt használatos; ugyanakkor anyagi honorálásra rá nem szoruló, tehetős, az irodalom (művészet) iránti rajongásból alkotó művelt személyt is jelentett. A későbbiekben ez a jelentés fokozatosan elhomályosult; ma már pejoratív fogalom. Rosszalló értelmének létrejöttében szerepe volt az általános iskolás szinten zenélő, verselő biedermeier úri kisasszony, ifjú típusának. A vegytiszta légkörben, élettapasztalat híján született művek általában egyfajta belterjes, magánjellegű marginális irodalmat alkottak; kiformálódtak bennük a mai értelemben vett dilettáns irodalom fő jellemző vonásai. Ma az író ellentétének, „nem-író"-nak, tehetség nélkülinek, kontárnak tekintik, aki azonban rendszerint igen határozott irodalmi ambíciókkal rendelkezik, személyének, mint írónak, és tevékenységének, mint „magas irodalom"-nak elismertetésére céltudatosan, olykor erőszakosan tör (→irodalmi sznobizmus). Nem azonos tehát a művészetének nem elkötelezett →műkedvelővel. ● E lényegében irodalmon kívüli attitűd fő vonása a hamis tudatból fakadó életidegenség. A dilettánsnak főként valóságismerete hézagos, torz, felszínes, vulgáris; hiányos ismeretei a művészi technika, a művészi kifejezőeszközök terén nem feltétlen jellemzői. Az irodalom funkcióját, lehetséges céljait tévesen értelmezi. Nem hatni akar munkáival; célja rendszerint pusztán „irodalmi” műveket, verseket, drámákat létrehozni. Elsősorban maga a költészet, az irodalom érdekli, különösen annak külsőségei (→irodalmi élet). Tévesen értelmezi a valóság és a művészet viszonyát, műveiben a valóságtól idegen (gyakran korszerűtlen) gondolatokat, partikuláris érzelmeket, eseményeket rögzít, műve olykor a giccshez közelít. ● Tevékenysége társadalmilag káros. A műkedvelővel szemben nincs irodalomnépszerűsítő jelentősége; téves képzeteket táplál az irodalom céljáról, feladatairól; gyakran hamis értékrend kialakulását segíti elő. ● A folklór alkotóit illetve előadóit általában amatőröknek szokás nevezni; ez esetben ez inkább műkedvelő, mint dilettáns értelemben használatos. ●(→író)
Irodalom:
A műkedvelő purista lelkialkata (Szellem és Élet, 1940, 3.).
