Bruncvík
VIL1 1154-1155cseh népkönyv. Címét a benne szereplő egyik főhősről kapta. Az általában kétrészes történet első felében Stilfrid cseh fejedelem elhatározza, hogy harcba száll és üstfazekat ábrázoló címerét díszesebbre cseréli. Nápolyban tizenkét vitézzel (köztük egy Nadrspan – eredetileg bizonyára ’Nádorispán’ – nevű magyarral) megvív, címere arany mezőben szárnyaló fekete sas lesz. A népmesei színezetű, később is sokkal népszerűbb második részben Stilfrid fia, Bruncvík (olykor Brunswik, Brunszvik) indul kalandokra: eljut a mágneshegyhez, innen egy griffmadár szabadítja meg, segítségére siet egy-egy sárkánnyal viaskodó oroszlánnak, aki hálából holtáig kísérője lesz. Király lesz, csodakardot nyer, címerébe az oroszlán képe kerül. ● A történet német eredetű, hőse Reinfried braunschweigi herceg (a helynévből lett a Bruncvík személynév), akiről már a 13. sz.-ban verses elbeszélés készült. Michael Wyssenherre 1474 előtt Oroszlán Henrik braunschweigi hercegről írott költeményében is közli. Ismerjük későbbi holland, majd innen származó dán és svéd népballadai változatait is. Egy eddig elő nem került német szövegből már a 14. sz.-ban elkészült az első (verses) cseh fordítás, ezt számos későbbi változat követte. A népkönyv formájában terjedő történet különösen a 16. sz.-tól volt népszerű, és a cseh címerben is látható oroszlán miatt valóságos cseh nemzeti epikummá vált. A népkönyvekben rendszerint Dvé kroniky o knízatech ceskych, první o Stylfridovi, druhá o Bruncvíkovi (’Két krónika a cseh hercegekről, az első Stilfridről, rnásodik Bruncvíkról’) c. szereplő történet mintegy ötven kéziratban, illetve ponyvanyomtatványban ismert, az utóbbiak közül a legrégebbi 1565-ből származik. A csehektől átvették a keleti szlávok és a magyarok is. A magyar fordítás egyik legnépszerűbb ponyvanyomtatványunkká vált, több mint egy tucat prózai kiadásban ismert: Két krónika. Az első Stilfrid Cseh Országi királyról. A másik Brunczvik Stilfrid fiáról, csehek királyáról c. (A legrégibb ránk maradt nyomtatvány 1730, Pozsony, a legkésőbbi 1861, Nagyvárad). Az egyébként ismeretlen Városy Mihály a múlt század végén Nagykanizsán versben adta ki. Már a cseh népkönyv második fele népmesévé vált, s az orosz és a magyar népköltészet is ismer Bruncvík-meséket. A magyar népkönyvet 1770-ben Dugonics A. Tárházi c. színművében, 1803-ban Csokonai Vitéz M. a Dorottya előszavában említi meg. Arany J. a Toldi Szerelme egyik versszakában hivatkozik rá, az ifjú Mikszáth K. többször idézi, elmondja, gyermekkorában gyakran hallotta, sőt ő is világgá indult, hogy hasonlóan szép címert szerezzen magának.
Irodalom:
Dobossy L.: Das Schicksal eines tschechischen Volksbuches in der ungarischen Folklore und Literatur (Studia Slavica, 1965).
