anyagi civilizáció
KKE 28a francia történettudományi iskolában a mindennapi élet megnevezése (termelés, csere, fogyasztás, népesedés, szokások stb.), vagyis nem közvetlenül azonos az →anyagi kultúra fogalmával, mivel a →szellemi kultúra és a →szociális kultúra bizonyos elemeit is tartalmazza. Különösen az utóbbi évtizedekben e kérdéskör feltárásával a francia történészek az egész társadalomtörténeti kutatáshoz nélkülözhetetlen segítséget adtak. Elméleti általánosító fogalmaik közül az ~ vizsgálatában is döntő súlyt kap a tér és idő társadalomtörténeti értelmezése. Magát a →civilizáció fogalmát viszont elég általánosan értelmezik: mindent ide vonnak, amit az ember hozott létre.
Irodalom:
G. Duby–R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve (1975); F. Braudel: Civilisation matérielle, économie et capitalisme, Xe–XVIIIe siécle I–III. (1979): első kötete magyarul: A mindennapi élet struktúrái (1985).
anyagi kultúra
KKE 28-29egy társadalomban az anyagi javak összessége, voltaképpen a →szellemi kultúra fogalmának kiegészítő párja. A →néprajz fogalomkészletébe tartozik, az →etnológia csupán alkalomszerűen használja (mivel a primitív népek körében sokkal kezdetlegesebb, mint az osztálytársadalmak körében, a →nép elnevezéssel illetett csoportoknál). Ide tartozik a termelés és fogyasztás több jelensége (pl. a földművelés, állattartás, építkezés, település, táplálkozás, viselet stb.), a még nem termelés jellegű gazdálkodási formák (gyűjtögetés, halászat, vadászat stb.). Bizonyos jelenségek átmenetet képeznek a szellemi kultúra területéhez (pl. a művészet korai formáinak az anyagra és technikára vonatkozó elemei ide tartoznak, míg a stílus, szerkesztés, művészi módszer jellegű elemei már a szellemi kultúra területéhez sorolhatók), illetve a társadalom egyes megnyilvánulásaiban (pl. szokások, ünnepek) elválaszthatatlanul kerülnek egymás mellé az anyagi és szellemi kultúra elemei. Ha önálló fogalomnak vesszük a társadalomszerkezetet és annak működését (→szociális kultúra), igen sok újabb jelenséget helyezhetünk el e két pólus között. Pl. az iskolázás, neveltetés, általában a családi élet, a pénzgazdálkodás, a jog eszközei és intézményei, a hadviselés stb. egyszerre vizsgálható az ~ és a szociális kultúra keretei között. • Történetileg igen szoros, kétirányú kapcsolatban van az uralkodó osztályok és az alávetett (kizsákmányolt) osztályok ~ja. Gyakrabban felülről lefelé terjednek az eljárások, eszközök, újítások (ezt nevezik a →leszállott műveltségi javak elmélete keretében a „Gesunkenes Kulturgut” jelenségnek); ritkábban a folyamat fordított irányú (különösen újítások, egyszerűsítések esetén). Igen jól tanulmányozható az →elterjedés, valamint az átadás és átvétel jelensége. E folyamatok óriási távolságokat és korszaknyi időket hidalhatnak át, folyamatosan, egyszersmind hirtelen, mintegy hullámszerű módon is megjelenhetnek, egymással is összefüggő jelenségeket hoznak létre. Az anyagi javak létrehozása, felhalmozása és cseréje nélkülözhetetlen előfeltétele minden kulturális tevékenységnek, ezen a bázison formálódnak ki azok az intézmények, amelyek a kultúra termelésére, terjesztésére és befogadására irányulnak. Az anyagi javak milyensége és elosztása határozza meg a terveket, vágyakat, kulturális programokat és mintákat is. Ennek ellenére az ~ mégsem igazán „kultúra” a szó művelődéstörténeti értelmében, csupán a felhalmozott javak egészét, ezek szinte organizmusszerűen összefüggő rendszerét jelenti. Ezért a kultúraelmélet ritkán használja ezt a fogalmat, inkább a társadalmi lét és a társadalmi tudat fogalompárjával határozza meg az ~ és szellemi kultúra fogalmaival jelölt összefüggést. • A technika és a technikatörténet elsősorban csak az →anyagi civilizáció kérdéseit vizsgálja, eredményei azonban az ~ kutatása szempontjából is alapvető fontosságúak. A különböző országok kutatásában más és más elméleti hátteret kapott. A szláv népeknél, leginkább a lengyel néprajzban történeti (és régészeti) háttere van; a német néprajzban elsősorban a néprajzi atlasz köré kapcsolódó munkálatokat jelenti. Voltaképpen a paraszti munkaviszonyok kutatása tartozik ide, noha ennek is van sok folklorisztikai mozzanata is. Magyar viszonylatban az ~ kérdéseivel foglalkozó kutatások összessége, a →tárgyi néprajz érdeklődési körét jelenti.
Irodalom:
H. Schlenger: Methodische und technische Grundlagen des Atlas der deutschen Volkskunde (1934); W. Hensel: Die Slawen ím frühen Mittelalter (1965); W. Jacobeit: Bäuerliche Arbeit und Wirtschaft. Ein Beitrag zur Wissenschaftsgeschichte der deutschen Volkskunde (1965); I. Weber-Kellermann: Erntebrauch in der ländlichen Arbeitswelt des 19. Jahrhunderts (1965); D. W. H. Schwarz: Sachgüter und Lebensformen. Einführung in die materielle Kulturgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit (1970); Tálasi I.: Tanulmányok az anyagi kultúra köréből (1973); Tálasi I.: Eredmények és feladatok az anyagi kultúra kutatásában (1976–1978); Veröffentlichungen des Instituts für Mittelalterliehe Realienkunde Österreichs, I–VII. (1976–1984); G. Wiegelmann–M. Zender–G. Heilfurth: Volkskunde (1977); W. Krogmann: Die Kultur der alten Germanen – Die materiellen Voraussetzungen (1978); Tálasi I.: Néprajzi tanulmányok (1979–1980).
átadás, átvétel
KKE 96-97 | utalócímszóátadás, átvétel: →elterjedés
