avatási rítusok költészete
VIL1 581-582az átmeneti rítusok költészetének alfaja, a rítusköltészet egyik leggazdagabb fajtája. A gyermekből ifjúvá érő legények és leányok avatása a primitív népek körében nagy jelentőségű ünnep. Előtte didaktikus műfajokkal és hagyományos mítoszokkal oktatják a jelölteket, akik az ünnep alkalmával rendszerint csoportos táncot, alakoskodást adnak elő, közben rítuséneket mondanak. Az avatási rítusok költészetének e közvetlen megnyilatkozásain túl több kutató a beavatásból eredezteti igen sok mítosz, jó néhány mese, sok rejtvény, néhány hősepikai epizód és motívum, több mesei szüzsé jellemvonásait. Olykor egészen elhomályosult értelmű motívumok lennének e magyarázat szerint hajdani avatási rítus-szövegek maradványai, vagy a rítusok átértelmezett leírása (ügyességpróba, a mesék sűrű erdőn áthatoló, tiltott szobába bejutó ifjú hősei, a hőst elnyelő szörnyeteg stb.). Az avatás közvetlen szokásainak leggyakrabban már majdnem érthetetlen töredékei megmaradtak napjaink cselekedeteiben is (→survival). Műfajilag a görög drámát, és általában a →varázsmesét eredeztetik az avatási rítusokból, de voltaképpen alig van olyan régi műfaj, amelyet ne hozott volna kapcsolatba valamilyen módon az eddigi kutatás az avatással. Az is kétségtelen, hogy a klasszikus misztériumok, majd ezek keresztény átértelmezései szintén az avatásból erednek. A magyar folklórban az avatási rítusok közvetlen leszármazottjait eddig nem ismerték fel, közvetett nyomai a táltosra vonatkozó hiedelemtörténetekben azonban megtalálhatók. ●(→átmeneti rítusok költészete)
Irodalom:
P. Saintyves: Les Contes de Perrault et les récits paralleles, leurs origines: coutumes primitives et liturgies populaires (1923); F. Speiser: Die eleusinischen Mysterien als primitive Initiation (Zeitschrift für Ethnologie, 1928); A. Jenen: Beschneidung und Reifezeremonien bei Naturvölkern (1933); V. J. Propp. Isztoricseszkije kornyi volsebnoj szkazki (1946); G. Thomson: Aischylos és Athén. — A dráma társadalmi eredetének vizsgálata (1958); J. Leipoldt: Von den Mysterien zur Kirche (1961); Sz. A. Tokarev: Rannyije forrni religii i ih razvityije (1964); Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája. — A felnőttéavatás rítusai a Kisalföldön (Arrabona, 1966).
