népnyelv
VIL9 241általában a nép által használt nyelvi jelenségek összessége; szoros értelemben az irodalmi nyelvvel szembeállítva a nép körében használt formák megnevezése. Itt a „nép” gyakorlatilag azonos az utóbbi évszázadok vidéki, voltaképpen paraszti tömegeivel. Ennek nyelve több rétegre tagolható: a mindennapi életben használt nyelv voltaképpen nyelvjárás, számos szakszóval, a speciális foglalkozások szókészletével — ettől némileg eltér a folklór alkotásokban használt nyelv, amelynek megvan a sajátos költőisége, gyakran archaikusabb a beszélt népnyelv többi rétegénél, ugyanakkor maga is nyelvjárási formát képvisel — végül ismert a nép körében is a nemzeti köznyelv (→köznyelv) valamilyen változata (iskolai nyelv, hivatalos nyelv, egyházi nyelv stb.), amely valamilyen formában az írásbeliséghez is kapcsolódik. ● Irodalomelméleti szempontból az első réteg a kívülállók számára az utánozandó, a népies irodalmi alkotásokban ennek többé-kevésbé hű utánzásával találkozunk. A második réteggel a folklór poétikája, stilisztikája és esztétikája foglalkozik. Mindkét réteget vizsgálja a nyelvtudomány, pontosabban a nyelvjáráskutatás. A harmadik réteg ugyan kevesebb művészi értékkel bír, átmeneti jelenség, mégis fontos, és a nép köréből induló írók rendszerint ezen szólalnak meg. ● (→nyelvjárási irodalom, irodalom és nyelvtudomány, irodalmi nyelv, népköltészet).
