irodalom és társadalom
VIL5 306-307 | részcímszóaz irodalom társadalomtörténeti típusai között voltaképpen három nagy fejlődési csoportot különböztethetünk meg. A még nem osztálytársadalmakban (vagyis az őstársadalmakban és az ezekhez hasonló primitív társadalmakban) még az elsődleges szinkrétizmusnak megfelelően nem különül el egymástól a hivatásos irodalom és a művészitudatbeli tevékenység több formája, az →ősköltészet és a primitív irodalom nem választható el a szokások, hiedelmek, de akár a mindennapi gyakorlat és a kezdetleges gondolkodás alkalmaitól és jelenségeitől. Nincs eszmei különbség „uralkodó” és „elnyomott” között, mivel a kizsákmányolás még ismeretlen. Ehhez képest az a tény, hogy ekkor a költészet egyszerre szóbeli és zenei, gyakran mozdulatokkal és hiedelmekkel kapcsolatos, általában szokásszerű és társadalomszervező erő, inkább csak formát ad az ideológiai szinkrétizmusnak. ● Az osztálytársadalmak kialakulásakor megszületik az önálló hivatásos irodalom, amely ha nem is kizárólagos érvénnyel, mégis voltaképpen az uralkodó osztály szolgálatában áll. Az írásbeliség fontos jelensége az osztálytársadalmak létrejöttének, de nem csupán a költészeti alkotások rögzítésének szempontjából fontos, sokkal tágabb értelemben a kulturális kommunikációt és a társadalmi cselekvéseket, interakciókat szabályozza újszerű módon. Megjelenése ezért olyan döntő az egész későbbi irodalom fejlődése szempontjából. ● E folyamat másik eredményeként az elnyomott osztályok körében megjelenik a folklór, s ezen belül a hivatásos irodalomnak megfelelő kategória, a népköltészet. Ez voltaképpen a korábbi költészeti formáknak is folytatása, jellemzi a másodlagos szinkrétizmus, vagyis a különböző művészi és nem művészi kifejezési formák (költészet, zene, szokások, hiedelmek) bizonyos fokú egymásmellettisége. Az irodalomban létrejött egyedi alkotás, rögzített forma, az elkülöníthető alkotó művész (→író) itt csak a legritkább esetben figyelhető meg, a poétikai kategóriák közül a →műfaj, a →stílus, a →művészi módszer csak igen sajátos formában, kezdetlegesen, mégis kötelező érvénnyel bukkannak fel. A hivatásos irodalom és folklór között a kapcsolat kétirányú, a folklórba igen sok termék jut el a hivatásos irodalom (és kultúra) köreiből (→folklorizálódás), ugyanakkor a hivatásos művészet is átvesz a folklórból (→folklorizmus), az így átvett alkotásokat és azok egyes vonásait rendszerint megváltoztatja, újjá alakítja. Különösen az irodalmi alkotások technikai sokszorosításának idején megjelenik az uralkodó osztály ideológiai monopóliumának megfelelő és azt kiszolgáló →szórakoztató irodalom (különleges formái a ponyva, kolportázs, népszerűsítő irodalom, gyakran a sajtó több válfaja is), sőt ilyen vonások jól megfigyelhetők a →didaktikus irodalom egyes termékeiben (népnek szánt tankönyvek, történetileg a →népkönyv sok változata is). A két osztályra bomló társadalom irodalmai között mintegy félúton található a félnépi költészet, amelyet a nem uralkodó jellegű, de közösségi kultúrával rendelkező embercsoportok (pl. a középkori céhes mesterek, diákok, egyáltalán s korai városok lakossága) alakítanak ki, és amely sok esetben közvetít a folklór s hivatásos irodalom között. ● Esztétikai szempontból külön kell utalnunk arra, hogy a nem hivatásos irodalmak sajátos helyet foglalnak el a költészet nemzeti és nemzetközi jellegét tekintve is. Az ősköltészet és a primitív irodalom keretében a „nemzeti” vagy „nemzetközi” jelleg csupán látszólagos, az igen távoli kultúrák költészetei közti hasonlóságok voltaképpen a társadalomszerkezetek azonosságából magyarázható →tipologikus egyezés fogalmával írhatók le. E okon az etnikus irodalom félrevezető megnevezés volna, voltaképpen lokális irodalomról beszélhetünk, amely nem programszerűen, hanem korlátozottsága következtében nem emelkedik felül azt közvetlenül megalkotó közösség téridőbeli és társadalmi keretein. A későbbi népköltészet jelenségei egyszerre helyhez kötöttek és világméretekben elterjedtek. Itt tipologikus és →genetikus egyezés egyaránt előfordul, az egyes alkotások, stílusok, típusok, műfajok vizsgálata (→elterjedés) számtalan példával bizonyította ezt. Ilyen értelemben szokás egymástól megkülönböztetni a →nemzeti →folklór, világfolklór kategóriáit, anélkül azonban, hogy e nevek azt bizonyítanák, hogy a folklór foglalkozik a „nemzet” vagy a „világ” művészi megfogalmazával. ● Sokoldalú vizsgálatok foglalkoztak azzal, mennyiben jellemzi a „nép” fogalmának tudatos felismerése a folkórt és a népköltészetet. A közvetlen társadalmi környezet messzemenően meghatározza a népköltészet alkotásainak milyenségét, lehetőségeit és céljait. Ilyen értelemben akár a társadalmi osztályként meghatározható „nép” is megjelenik a folklórban. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy külön fogalomként csak a felvilágosodás utáni →népiség filozófiai, társadalomtudományi és irodalmi áramlatai vetik fel a „népköltészet” fogalmát. ● A kapitalista társadalom korában kialakuló →munkásirodalom vagy →proletárirodalom jelenségei, noha szintén nem azonosak a hivatásos irodalom megjelenési formáival, már nem írhatók le a folklór vagy a népköltészet új formáiként, önállóan vizsgálandó jelenségek. ● (→folklór, népköltészet)
Irodalom:
V. J. Guszev: Esztyetyika folklora (1967); H. Bausinger: Volkskunde (1971); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); W. Nawrocki: Léasa. Ideologia, literatura (1976); Dömötör T.—Katona I.—Ortutay Gy.—Voigt V.: A magyar folklór (1977).
