parasztkrónika
VIL10 187a parasztirodalom műfaja, egy-egy család vagy közösség, életének prózai megnyilatkozási formája. Általában a →parasztíró készíti a mindennapi élet eseményeiről (táplálkozás, öltözködés, gazdálkodás, ünnepi szokások, babonás hiedelmek, sőt politikai állásfoglalások). A mindennapi számadásokkal, bibliai citátumokkal, családi nemzetségtáblákkal átszőtt anyag rendkívül értékes néprajzi forrás, tudományos forrásértékük és kortörténeti dokumentum jellegük vitathatatlan. Igen ritka az átmenet a népköltészet alkotásai felé, a →télnépi költészet hatása azonban megfigyelhető. Gyakran az alkotó egyszersmind naiv művész. A →népi irodalom gyakran merít belőlük, olykor szinte minden változtatás nélkül. ● Formailag az események tömör, száraz elbeszélése jellemzi, a fontosabb epizódokat viszont szeretik kiszínezni. Bonyolultabb kompozíció, közvetett jellemzés bennük alig található, különösen akkor, ha nem nyilvánosságra szánták. őszinte, egyenes és kérlelhetetlen jellemrajzot adnak. Ritkán található bennük utólagos reflexió, pszichologizálás, annál több a bölcselkedés, a tanulságok levonása. Férfiak és nők alkotó módszere különbözik, noha a legszigorúbb kereteket az asszonyok is megtartják. ● Az írásbeliség elterjedése óta világszerte ismert jelenség. Néha többen is társulnak, különösen ha intézmények vagy községek egész történetét kívánják megörökíteni; az ilyen alkotások terjedelme hatalmas méretű.
Irodalom:
Néprajzi Közlemények (24, 1981).
