tabu
VIL15 16(polinéz 'érinthetetlen'): a primitív vallások fogalma, tilalom, amely valaminek a megérintésére, a vele való kapcsolatra (pl. vadászatára, megevésére) vonatkozik. A szót és a jelenséget a világutazó J. Cook írta le először 1771-ben, de az etnológia és a vallástudomány fogalmává csak a 19. sz. végén, J. Frauer munkássága nyomán vált. Általában a személytelen erő (mana), az →őskultusz és ennek a →totemizmushoz kapcsolódó hiedelmei utalnak ilyen tilalmakra. Megkülönböztetjük a megnevezés (vagy más nyelvi forma) tilalmát (→nyelvi tabu). ● Átvitt értelemben bizonyos „kényes” →témák vagy (obszcén, durva stb.) →stíluseszközök használatának tilalmát is tabunak nevezik. Ilyen korlátokat nemcsak a →cenzúra vagy az öncenzúra, illetve a →közvéleménybeli norma támaszthat; ezeket gyakran minden külső indíték nélkül, önként vállalja az alkotó. S. Freud nyomán az elfojtás és ennek irodalmi kifejeződése is ide sorolható tehát. ● Ugyancsak átvitt értelemben használja e fogalmat a →tabumonda elnevezése, melynél inkább csak tilalomról és annak megszegéséről van szó. ● (→etnológiai irodalomszemlélet, mágikus irodalom, eufemizmus, tilalomtörténet)
Irodalom:
S. Freud: Totem és tabu (1918); F. Steiner: Taboo (1956); F. G. Frazer: Az aranyág (1965)
