fokozás
VIL3 217-218a primitív irodalomban és a népköltészetben igen gyakori, a prózai és verses műfajok mindegyikében megtalálható, gyakran párosul előadóművészetek esetében a mozdulatok, a zene vagy a tánc fokozatosságával. Jobban ismerjük a fejlettebb népköltészetekből, de kezdeti formái az ősköltészet korától megtalálhatók. Tartalmilag a gondolatritmus és a párhuzamosság törvényeihez igazodik, formailag a különböző műfajok szabályosságát követi. Leggyakrabban kéttagú. igen gyakran háromtagú, ennél többszöri ismétlődése ritkább. Formái közül a rnennyiségi fokozás legtöbbször számnevek sorakoztatásával jár, mint e finn epikus dal részletében:
Hävis sormus sormestani.
toinen toisesta käestä,
kolmas kulta peukalosta,
neljäs herkkohelmilöstä,
viides vihkivaattehista.(Elveszett gyűrűm ujjamról.
másik a másik kezemről,
harmadik hüvelykujjamról,
negyedik nyakgyöngydíszemről,
ötödik öltözetemről.)
Voltaképpen nehéz e formát elválasztani a minőségi fokozás eseteitől, itt határozottabb a különbség, belső tulajdonságok említése kerül elő. Kaukázusi (de egyebütt is ismert) szólás: „idegen föld mostohád. szülőföld édesanyád”. Gyakran szerkezeti elemmé válik, pl. a mesehős háromszor küzd, egyre többfejű, értékesebb fémországban lakó sárkánnyal. Általában az egyszerű gradáció gyakoribb, mint az ellentétes fokozás, a degradáció, de néha ez is mesteri formában jelenhet meg, pl. kártyadalokban, amelyek az egyes kártyák értékét sorolják fel.
Irodalom:
M. Kuusi: Über Wiederholungstypen in der Volksepik (Studia Fennica, 1952); A. B. Lord: The Singer of Tales (1960): Katona I.: Fokozás és „lefokozás" a magyar népköltészetben (a Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 1972, 11–12.); Konferencia, Katona I.: Konferencia a művészi ismétlődésről (Literatura, 1974, 2 ).
