récit
VIL11 484-485[részi] (francia ’hangosan felolvasott szöveg’, majd ’elbeszélés’, a latin recitare igéből: a francia irodalomtörténetben a felolvasott szövegeknek középkor óta ismert megnevezése. A mai irodalomelméletben minden olyan szöveg, amely egy időben folyamatos eseményre vonatkozik. Ez voltaképpen annyit jelent, hogy a mese, monda, élményelbeszélés és ezek szépirodalmi változatai mind ide sorolhatók. A strukturalizmus képviselői részletesen kidolgozták az ilyen szövegekben a cselekvők, a cselekmény, a változtatások rendszerét, valamint az olyan kódolás és dekódolás szabályait, amelyek alkalmazásával az elbeszélő ilyen narratív szövegeket alkothat.
Irodalom:
C. Bremond: Logique du récit (1973).
