feliratirodalom
VIL3 80 | részcímszóa népköltészetben afelirat egyszerűbb formában valamely tárgyon szereplő, annak tulajdonjogára vagy használatára utaló rövid szöveg, kezdetleges költői kellékekkel (ritmus, verses forma stb.). Az írás és olvasás bizonyos fokú elterjedtsége gyakran jelszerű megoldásban adja a szövegeket, az emblémára hasonló formák láthatók a népi kerámiákon, faragásokon, temetői és templomi kereszteken, útjelző táblákon. A folklórban monumentális feliratok voltaképpen ismeretlenek, a feliratok nyelve egyszerű, inkább rögtönzött →rigmus, mint valódi vers. Különösen gyakori építmények, bútordarabok, munkaeszközök és evőeszközök felirattal ellátása, ezek többsége széles körben, gyakran nemzetközileg elterjedt. Pecsétek, zászlók, cégérek, üzletek és kocsmák feliratai olykor poétikai értékkel is rendelkeznek. Különösen a sírfeliratok száma nagy, ezek közül több humoros jellegű. Ezek inkább a félnépi költészet keretébe sorolhatók.
Irodalom:
R. Petsch: Spruchdichtung des Volkes (1938); H. Spruth: Die Hausmarke (1960); H. Bausinger: Formen der „Volkspoesie” (1968); R. Bednárik: Cin-toríny na Slovensku (1972).
