archaikus hősepika
VIL1 430-431a →hősepika legkorábbi formája, az archaikus költészet legjelentősebb és legismertebb válfaja. Gyakran használt terminus, pontos értelmét Meletyinszkij definiálta. Szerinte a már kialakult epikus költészet termékei a még nem állami szintű osztálytársadalmakban nevezhetők archaikus hősepikai alkotásoknak. Az archaikus hősepika (amelynek legjellemzőbb példái a karjalai finn epikus énekek, a legrégibb kaukázusi epikus alkotások, a szibériai népek hősköltészete és a sumerakkád könyveposz) átmenet aklasszikus hősepika felé (ez utóbbinak kezdete Homérosz). Tartalmilag a nemzetségi társadalmi tematika általánosabbá szélesedése figyelhető meg; formailag az állandósulás, egyszersmind egyre gazdagabb díszítettség.
Irodalom:
G. Murray: The Rise of the Greek Epic (1907); C. M. Bowra: Heroic Poetry (1952); Marót K.: A görög irodalom kezdetei (1956); Je. M. Meletyinszkij: Proiszhozsgyenyie geroicseszkovo eposza — rannyie formi i arhaicseszkie pamjatnyiki (1963).
