totemizmus
VIL15 730-731társadalmi és vallási fogalom. A totem szó eredetileg az odzsibva indiánok kifejezése volt egy társadalomszerkezeti kategória megjelölésére; rendszerint az azonos őssel rendelkező nemzetségeket jelölte. A totemős leggyakrabban állat, ritkábban növény, még ritkábban természeti jelenség; olykor mitikus lény (pl. szivárvány- vagy mennydörgés-kígyó). ● Egy-egy törzsön belül több ilyen csoport van, s ezek házassági szabályai az exogámia előírásaihoz igazodnak. Az egyes társadalmi csoportok és az egyének nevei is megfelelnek a totemeknek. ● A totemet gyakran ábrázolják (pl. az észak-amerikai indiánok faragott totemoszlopain, amelyek az egymást követő nemzedékeket és korszakokat is jelzik). Képzetköréhez mítoszok és rítusok kapcsolódnak (→totemisztikus eredetmítosz, totemisztikus irodalom, totemisztikus színjátszás). ● A fejlettebb vallási rendszerekben az →őskultusz, illetve a teremtő isten, gyakran a kultúrát megteremtő lény (→kultúrhérosz-történet) alakja mutat hasonló, a totemizmussal magyarázható vonásokat. Napjaink társadalmában katonai egységek, sportegyesületek vagy a →tömegkultúra egyes csoportjai (pl. énekegyüttesek hívei) fejezik ki hasonló formában összetartozásukat: jelvényekkel, sajátos, feltűnő öltözékkel; olykor a megnevezésük is totemisztikus jellegű (pl. „Repülő Tigrisek” „Óriások” „Medvék” stb.). Iskolák hagyományai is lehetnek hasonlóak. ● A jelenség értelmezése vallástörténeti, illetve társadalomtörténeti módon egyaránt elképzelhető. Újabban felvetődött a „totemisztikus illúzió” fogalma: eszerint az említett jelenségek csak felszínesen kapcsolhatók össze, s ezért olyan nehéz leírni az őskori, a régi és a mai totemizmus formáit. ● Minthogy e témakörrel az etnológia legkiválóbb kutatóin kívül a vallástudomány, a társadalomelmélet és a pszichoanalízis kiválóságai is foglalkoznak (J. G. Frazer, M. Mauss, F. Boas, E. Durkheim, A. van Gennep, S. Freud, Cl. Lévi-Strauss, B. Malinowski, Róheim G. és mások), a vizsgálatok és az általuk feltárt tények az →etnológiai irodalomszemlélet s az →irodalom és pszichoanalízis szempontjából is jelentősek; a felismerések a szépírókat is befolyásolták.
Irodalom:
J. G. Frazer: Totemism and Exogamy (4 köt., 1910); E. Durkheim: Les formes élémentaires de la vie réligieuse (1912); S. Freud: Totem és tabu (1918); A. van Gennep: L'état actuel du probléme totemique (1920); G. Róheim: Australian Totemism (1925); J. Haekel: Der heutige Stand des Totemismus. Probleme (1952); Cl. Lévi-Strauss: Le totémisme aujourd'hui (1962; részletei magyarul: Néprajzi szöveggyűjtemény, 2. köt., 1986); J. Meletyinszkij: A mítosz poétikája (1985).
