finn iskola
VIL3 174-175az összehasonlító folklorisztika és általában az összehasonlító filológia és textológia irányzata, amely a 19. sz. végén alakult ki, és a 20. sz.-ban világszerte elterjedt. Alapgondolataként a finn költészet régi történetét migrációk feltételezésével próbálta megrajzolni. Legelső jelentkezésének A. A. Borenius 1873-ban írott tanulmányát tekintik, amelyben azt bizonyította, hogy a finnek keleti csoportja körében élő Kalevala-epika voltaképpen a fenek nyugati csoportjainál keletkezett, mivel előszeretettel szerepelnek benne a tengerre, a skandinávokra, egyszóval a nyugatibb területekre jellemző vonások. J. Krohn már részletes elméletként tárgyalja irodalomtörténeté-nek ugyanezzel a kérdéssel foglalkozó első könyvében (1885). A századfordulón, főként K. Krohn és A. Aarne működése nyomán a nemzetközi folklorisztika legelterjedtebb irányzatává vált (→földrajz-történeti irányzat), és a finn kutatók adták ki ennek legfontosabb orgánumát, az →FFC kiadványsorozatát. Az iskola fél évszázados fénykora alatt is néhány finn kutató (E. N. Setälä, W. W. Salminen stb.) bizonyos kérdésekben ellenvéleményt nyilvánított, némi változás azonban csak a 2. világháború után következett be. Az új vezéralakok (M. Haavio, K. Vilkuna, M. Kuusi, L. Honko, J. Pentikäinen) inkább történeti, pszichológiai, filológiai, egyetemes néprajzi vagy vallástudományi módszerek után tájékozódtak. Legújabban a hagyományos irodalomtörténet, vallásfenomenológia, a kvantitatív módszerek és leginkább a terepmunka korszerű áramlatai hatoltak be a kutatásba. ● A magyar folklorisztikára számottevő hatással volt a finn kutatók munkássága; hasonló elveket dolgozott ki Katona L. és kevesebb önállósággal Solymossy S., a közvetlenül tanítványnak nevezhető Bán A. és Berze Nagy J. Az újabb magyar folklorisztika (Honti J., Ortutay Gy.) hevesen támadta a finn iskolát. Legújabban viszont az újító törekvések során a finn kutatók vették át a magyar — egyéniségkutató iskola eredményeit. ● (→folklorisztika, folklór, összehasonlító irodalomtudomány)
Irodalom:
J. Hautala: Suomalainen kansanrunoudentutkimus (1954); M. Kuusi: Suomen kirjallisuus (1. köt., 1963); Voigt V.: A finn irodalom-tudomány és az összehasonlító kutatás Helikon, 1964); Fätarbetet (1968); M. Sarmela: Perinneaineiston kvantitatii‑yisesta tutkimuksesta (1970); U. Vento:
Kertomusperinteen opas (1971); J. Penti‑säinen: Depth Research (AEthn, 1972).
