mesekönyv
VIL8 284-285népmeséket vagy irodalmi meséket tartalmazó kiadvány, amely a →gyermekirodalom vagy az →ifjúsági irodalom keretébe tartozik. Ritkábban a felnőttek számára is készülhet, ilyenkor a közölt szövegek általában szimbolikus, filozofikus vagy költői allegóriák. A széles körben való terjesztés érdekében a →népkönyv és a →ponyva számos szöveget tett közzé. Ezek közül egyesek később váltak a népi elbeszélőkincs részévé (pl. →Fortunatus és fiai, →Gesta Romanorum, →Bruncvík, →Apollonius-regény stb.), máskor a folkloristák által publikált szövegek terjedtek el így (pl. a Grimm-testvérek mesegyűjteménye). A régibb mesekiadványok általában későbbi, egyszerűsített, népszerű könyvek formájában is megjelentek a szerzők neve nélkül (→conte de fées, Ch. Perrault, D'Aulnoy grófnő, G. Basile, a Grimm testvérek, H. Chr. Andersen, L. Bechstein, J. C. Harris stb. művei). A gyermekkönyvvé válás ismert folyamata során Cervantes regényének, a Don Quijote-nak részletei, D. Defoe művének, a Robinsonnak részletei, J. Swift regényének, a Gullivernek főként első két része, a Münchhausen-történetek válnak mesévé, és ismerjük nyomukat a szóbeliségben is. Régi kiadványok, mint G. Basile gyűjteménye, a Pentamerone vagy Navarrai Margit gyűjteménye, a Heptameron viszont a kor szóbeli meséiből merítettek, ezt alakították át az irodalom (elsősorban az olasz novella) szabályai szerint. ● Századunk meséi — noha az írott könyvek történeteit házi használatra ma is szóban utánamesélik, a rádió és televízió meg a mesefilmek pedig egy új szóbeli közlést biztosítanak — rendkívül ritkán válnak a mesekincs önálló részévé. ● Esztétikai és pedagógiai szempontból a csodás, fantasztikus elemek uralkodnak bennük, s ezek skálája az egyszerű és átlátszó didaktikusságtól a finom irracionalizmusig (L. Carroll) vagy a világfájdalmas emberbarátságig (A. de Saint-Exupéry), olykor a szimbolikus avantgarde törekvésekig (Balázs B.) terjedhet. Noha mindvégig a gyermek számít közönségének, igazán kevés olyan kiadvány jelent meg, amely csakugyan a gyermekeknek szól és egyszersmind a mese műfaji törvényszerűségeit is követi. A nyelvezet egyszerűsített, gyakoriak a formulák, állandó megfogalmazások. A nagyobb népszerűségre szánt kiadványok évszázadok óta illusztráltak, ennek ellenére kevés a szöveg értékét megközelítő kép. ● A magyar irodalom történetében a korai ábécés és iskolai könyvekben is vannak már rövid történetek, a mesék fordításai (pl. Aiszóposz, a francia tündérmesék, a robinzonádok vagy a más céllal, készült, de mesefordításként is számon tartott Gesta Romanorum) további mesei szövegeket adnak. Kalendáriumok. ponyvakiadványok hasábjain a 18. sz. közepétől jelennek meg nyomtatott mesei szövegek. Dugonics A., Pétzely J. és mások irodalmi meséi a szélesebb közönség figyelembevételével készültek. Az első igazi gyermekkönyv, benne mesékkel is Bezerédj A. gyűjteménye Flóri könyve (1840). Az addigra kibontakozott népköltési gyűjtés szövegeit használja fel Benedek E., az ő könyvei éppen a folklórhoz közeli voltuk miatt a későbbi →folklorizálódás kiindulópontjaivá is váltak. A 20. sz.-ban megnő a költők mesealkotó tevékenysége, és egész sor hivatásos gyermekmeseíró bukkan fel. Közülük az erdélyi Nagy O. később folkloristává, sőt meseelméletek szerzőjévé is vált. ● (→mese)
Irodalom:
B. Hürlimann: Europaische Kinderbücher in drei Jahrhunderten (1959); D. P. de Etchebarne: El cuento en la literatura infantil (1962); G. Klingberg: Kinder- und Jugendliteraturforsehung (1973); Studien zur Geschichte der deutschen Kinder- und Jugendliteratur (1–3, 1974—1977); Bauer G.: Gyermekirodalom (1975); A magyar gyermekkönyv 1527—1979 (1979); A magyar folklór (1979).
