bányászfolklór
VIL1 683-684a bányászok önálló szellemi termékeinek összessége, a →munkásfolklór leggazdagabb és legjobban felkutatott alfaja. A bányászok már megjelenésükben, öltözetükben, köszönésükben, egész szervezett életmódjukban hangsúlyozták különbözésüket a környezettől. Korán kialakult közöttük a bányászfolklór, amelyet a középkortól napjainkig jól ismerünk. Legnépszerűbb fajai a →bányászda,. a →bányászmonda és a →bányászszínjátszás különféle termékei. A bányászok mesekincse inkább a monda irányába tolódik el, egyéb rövid prózai műfajaik nincsenek kellőképpen összegyűjtve. Zenéjük és táncaik, ünnepeik hamar átlépik a folklór határát és az amatőr művészethez tartoznak. Európában az angol szénbányászok, az északfrancia és belga szénbányászok, a délnémet bányászok, a cseh és lengyel bányászok, a Donyec-medence szénbányászai és az Urai ércbányászai a legismertebbek folklórjukról. Amerikában Pennsylvania és Texas bányászhagyományait gyűjtötték össze. ● Létezik magyar bányászfolklór is, különösen dalaikat és mondáikat ismerjük, de összefoglaló tárgyalás nem foglalkozott e hagyománnyal. Így csak általánosságban mondhatjuk, hogy e folklór német eredetű és jellegű. ● (→munkásirodalom, műkedvelő)
Irodalom:
M. G. Kitajnik: Bibliografija uralszkogo folklora (1949); Lidová poesie hornická (1950); Dömötör T.: Principal Problems of the Investigation on the Ethnography of the Industrial Working Class in Hungary (AEthn, 1956); J. Ligeza: Ludowa literatura górnicza (1958); G. Korson: Black Rock — Mining Folklore of the Pennsylvania Dutch (1960); M. C. Boatright: Folklore of the Oil Industry (1963); H. Uhlrich: Veröffentlichungen zur Montanethnographie (Deutsches Jahrbuch für Volkskunde, 1964).
