rovás
VIL12 224rovásírás: írásrendszer fába — ritkábban más anyagba — vésett, rovott írásjelekkel. Valószínűleg emlékeztető feljegyzésekből, számadásokból, naptárszerű rendszerekből fejlődött ki. Később üzenetek továbbítására, szerződések készítésére is alkalmassá vált, leggyakrabban olyan módon, hogy a több részre szétválasztott szöveget ismét összeillesztve lehetett hitelesíteni (vö. a →szimbólum szó eredeti jelentésével). Viszonylag korán megjelentek az így készült feliratok, ezek között költői szövegek is, ám hosszabb művek leírására ritkán használták. Rendszerint betű- vagy szótagírás. ● Tág értelemben igen sokféle nyelvhez tartozó írásrendszer sorolható ide (pl. az ékírás, a korai görög írások stb.). szorosabban azonban a belső-ázsiai népek régi írásmódját, illetve az ezekkel rokonítható (pl. türk, kazáriai vagy akár a Kárpát-medencében ránk maradt) írásokat nevezik így. Kapcsolatban áll vele a germán →rúna. ● A magyar (székely) rovásírás kétségtelenül ide kapcsolható. Ennek előzményei a népvándorlás koráig nyúlnak vissza, legkésőbbi hiteles emlékei pedig túlélték a magyar középkort. A 19. sz.-ban bemutatott, ilyen írással készített hosszabb szövegek azonban hamisítványok voltak. Az utóbbi évtizedekben viszont olyan feliratok váltak ismeretessé, amelyek bizonyítják, hogy ez az írás területileg igen széles körben ismert volt a magyarok között. Arra nincs adatunk, hogy a magyar rovásírást más nyelvek is átvették volna. A magyar rovásírás létrejöttét, az egyes szövegek olvasását (és nyelvét) érintő viták ma is folynak.
Irodalom:
Sebestyén Gy.: Rovás és rovásírás (1909); Németh Gy.: A magyar rovásírás (1934); Vékony G.: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében (1987).
