sirató
VIL13 171 | részcímszónoha a legismertebb és legelterjedtebb műfajok egyike, s összehasonlító kutatása, egy-egynép siratóinak vizsgálata is jelentős eredményeket ért el, teljes áttekintése eddig hiányzik. ● Alkalmai szerint három fő fajtáját különböztetjük meg: halottsirató (temetési sirató): lakodalmi sirató (szinte kizárólag menyasszonysirató): egyéb siratók (leggyakoribb a katonának elvitt legények siratója, van azonban az utazásról, eltávozásról börtönbe kerülésről, sőt betegségről szóló sirató is). Igen gyakoriak a másodlagos formák, illetve a közismert siratóműfajok melletti hasonló műfajok. A gyermekek úgy tanulják a siratót, hogy a maguk környezetéből veszik a témát (babák, játékok, kedves kis állatok elsiratása). A temetésnél a búcsúzó vagy búcsúztató sok más formája is ismert. Lakodalomban is közismertek a búcsúzó, elváló dalok, ezek azonban szövegükben is, dallamukban is különböznek a valódi menyasszonysiratótól. Az előadó rendszerint asszony, lány (igen archaikus területeken férfiak is siratnak, erre vonatkozóan az antikvitásból is vannak emlékek). Néha hivatásos „siratószemélyek” jelennek meg. Ezekhez áll közel a búcsúztató ugyancsak kijelölt személye. Ezek nem rokonok. Igen ritkán csoportos az előadás, általában azonban a siratót csak az érintett személy adja elő. Az előadás a rögtönzéstől, recitálástól a valódi sírás miatt alig érthető szövegekig terjed. Hasonló verses formák találhatók a búcsúzókban, sőt a balladákban, lírai dalokban is. Epikus alkotásokban a sirató gyakran betétként fordul elő. Prózai változatai szinte ismeretlenek. ● Noha spontánnak tűnő műfaj, igen érdekes műfajtörténeti és összehasonlító irodalmi párhuzamait ismerjük. A magyarban régi műfaj, a középkorból már irodalmi (és az európai vallási hagyománnyal összefüggő) példái maradtak fenn (pl. Mária-siralmak, amelyekben Jézust siratja édesanyja; országok pusztulásáról szóló szövegek). Legutóbb kiderült, hogy a magyarban is van menyasszonysirató, amely szintén régi műfaj, ám pontos finnugrisztikai vagy szlavisztikai összefüggései eddig nem teljesen tisztázottak. Az nyilvánvaló, hogy a népköltészet keretében nálunk is a →szokásköltészet még nem keresztény korszakában ismert lehetett. Poétikailag igen rangos műfaj, főként metaforái hagyományosak, összetettek.
