Setälä Emil Nestor
VIL12 802-803[szetele), Emil Nestor (Kokemäki, 1864. febr. 27.—Helsinki, 1935. febr. 9.): finn nyelvész, filológus, politikus. Paraszti családból származott. Már középiskolás korában finn mondattani tankönyvet írt. A helsinki egyetemen finn nyelvészettel foglalkozott, disszertációját (1887) a finnugor nyelvek idő- és módviszonyairól készítette. Korábban M. Müller nyelvfilozófiai nézetei voltak rá hatással, ekkor már az újgrammatikus nyelvtudományi iskola módszerét követte. Csakhamar a finn nyelv professzora lett a helsinki egyetemen. 1888-ban hosszabb külföldi útra indult (Skandinávia, Németo., Baltikum), ennek során az év legvégétől 1889. májusáig Bp.-en tartózkodott, megismerkedett a mo.-i finnugristákkal, felolvasást tartott az MTA-n. A következő években kutatóutakat tett a balti finn népek körében. A finnségi nyelvek hangtörténetével foglalkozó munkái évtizedekre a kutatás központjában álltak. Nevéhez fűződik a fokváltakozás elmélete és a finnugor nyelvészetben használatos fonetikus átírás (egységes hangjelölési rendszer) kidolgozása. Nyelvtörténeti, etimológiai, jövevényszavakra vonatkozó kutatásai is jelentősek. Számos közéleti tisztséget is betöltött: 1904-től a nemzetgyűlés majd a parlament tagja, 1917—18-ban a szenátusban a kulturális és vallási ügyek vezetője, 1925-ben oktatási miniszter. 1926-ban külügyminiszter volt. 1927-től 1930-ig Koppenhágában és Bp.-en nagykövet. 1930-ban vonult nyugalomba, ám tovább folytatta tudományos kutatásait. ● Az általa gyűjtött balti finn nyelvjárási anyagban ugyan kevés a folklór alkotás, a közzétett finn nyelvtörténeti adatok azonban művelődés- és irodalomtörténeti szempontból is fontosak. Közreműködött a hagyományos finn népköltészet anyagát publikáló gigantikus sorozat kiadásában: Suomen kansan vanhat runot (‘A finn nép régi dalai’. 1900—1948). 1901-ben a folklorista K. Krohnnal együtt megalapította a nemzetközi Finnisch-ugrische Forschungen e. folyóiratot. A helsinki Finnugor Társaságban is vezető szerepe volt. 1892-ben az MTA Nyelvtudományi osztálya tiszteletbeli tagjai közé választotta. O Rendkívül termékeny tudós, akinek nyelvtörténeti vizsgálataiban érvényesül a „Wörter und Sachen” elmélete. Igen sok tudománytörténeti írása, nekrológja jelent meg, foglalkozott a finnugor népek eredetével és műveltségével is. A folklór, különösen a Kalevala „magyarázata” évtizedeken át foglalkoztatta. Kullervo motívumát a Hamlet-történetekével egyeztette. Väinämöinen és Joukahainen alakjait természetmitológiai magarázattal értelmezte (1913). Korábbi idevágó elgondolásait monumentális monográfiájában — Sammon arvoitus (tan.. 1932: A Sampo rejtvénye, részlet. Magyar Nyelv. 1933, 29. köt.) — összegezte. Ebben is természetmitológiai magyarázatok találhatók, amelyek ekkor (a finn →földrajz-történeti irányzat fénykorában) már anakronizmusnak tűntek és ki is váltották a folkloristák (elsősorban K. Krohn) kiábrándult bírálatát. Nézetei azonban a szélesebb nagyközönségre ma is hatnak. ● Egyéb fő művei: Suomen kielioppi (‘Finn nyelvtan’.1898); Suomen kielen lauseoppi (‘A finn nyelv mondattana’, 1926). ● Magyarul még: 1 tan. (n.n.. Magyar Nyelvőr, 1897, 26. köt.): l tan. (n.n.. Nyelvtudományi Közlemények, 1891. 21. köt.): 1 tan. (n.n., Magyar Nyelvőr. 1930. 59. köt.).
Irodalom:
Zsirai M.: Setälä Emil (Magyar Nyelv, 1924. 20. köt.); J. Hautala: Suomalainen kansanrunoudentutkimus (1954); M. Korhonen: Finno—Ugrian Language Studies in Finland 1828—1918 (1986).
