carmen
VIL2 72 | Tegyey Imrével közösen | részcímszó[kármen] <latin 'ének, dal, vers'): 1. a legrégibb római irodalomban az ünnepélyes prózában írt ima- és varázsformulák, hadüzenetek, törvények szövege. A kifejezések párhuzamos elrendezése, a szavak egyenlő száma, a hosszú és rövid szótagok váltakozásával keletkező ritmus, az alliteráció ad sajátos lüktetést e prózai szövegeknek. A Carmen Arvale, Carmen Saliare mellett ilyenek a M. Porcius Cato De re rustica c. művében megőrzött ősi paraszti ima, a T. Livius történeti munkájában fennmaradt formulák stb. Hasonló carmeneket más itáliai népeknél is találunk. ● 2. mindenfajta énekelt dal (→munkadal, →triumphusdal, táncot kísérő ének stb.). 3. tágabb értelemben később a lírai költemény neve, sőt alkalomszerűen mindenfajta költői alkotásé (epika, dráma stb.). A fogalom fejlődése tehát a görög ódeéval azonos, és a carmen műfaja is azonosult a fejlődés folyamán az ódé műfajával. A római lírában legismertebbek Catullus és Horatius carmenjei. ● 4. varázsének. Már az ókori latin irodalomban közismert volt e szó ilyen értelme, ’alkalmi költemény’, illetve ’jó alkalmat előidéző költemény’ jelentéssel.
