gyermekvers
VIL4 106-107 | részcímszógyermekköltészet: L a gyermekek számára írt költői-verses alkotások összessége, a gyermekirodalom egyik válfaja. A primitív irodalom körében elsősorban korcsoportok irodalma adja kereteit. Ide tartozik a játékkal kapcsolatos egész költészet; a játék egyszersmind a társadalomba nevelődés módozata is, a játékcselekmény a munkavégzés és a rítus előlegezése, a játékszereket gyakran maguk készítik a gyermekek, és a hozzájuk kapcsolódó szövegek is rögtönzésekből indulnak ki. A gyermeknyelv leginkább a mondókák, később a találós kérdések, proverbiumok műfajait befolyásolja, de megfigyelhető hatása számos játékdal, a kiszámolók stb. számos alkotásán. E korban a gyermekek számára alkotott önálló irodalom még nem bontakozik ki, a mítoszok és a közösség egyéb hagyománya azonban gyakran tanulandó anyag, és a gyermekjátékok ezeket vagy ezek egyes részleteit adhatják elő. A szorosabb értelemben vett népköltészet keretein belül elkülönül a gyermekdal, a közvetlen nevelés céljait szolgáló gyermekijesztő, a gyermekfikció műfaja, valamint a gyermekekkel kapcsolatos néhány szokásdal (altató, bölcsődal). Mindkét fokozat tartalmilag nagyjából azonos módon jellemezhető. A legfontosabb cél a világ megismertetése, amely a játék formáját ölti, a leggyakrabban szinkretisztikus jelleggel (cselekvés, hiedelem és mítosz, tánc, dallam és szöveg egymáshoz kapcsolódik). Szerkezetileg néhány epizód, illetvr motívum kapcsolatát adják az egyes alkotások, ennél bonyolultabb formák ritkán fordulnak elő. ● A gyermekek által és számukra alkotott költészet milyensége kultúrán-ként rendkívül változik, elsősorban annak következtében, hogy milyen társadalmi viszonyok között milyen korcsoportokra oszlik a társadalom, és mennyiben a múltra orientált (prefiguratív), illetve a jövőre orientált (posztfiguratív) a kultúra nevelési aspektusa. Az előbbi esetben különösen gazdag a gyermekköltészet archaikus hozadéka: akár évezredes múltból is fennmaradhatnak benne művek, műfajok, motívumok, formai megoldások. Az archaikus költészethez és az ősköltészethez az is közelíti, hogy a formakincs igen szűkös, a motívumok és szüzsék olykor töredékesen fordulnak elő, a játék rítuselemeket őrizhet. Sajátos módon ez a körülmény ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatokat is elősegíti: egyszerű megfogalmazások és műfajok messzire terjedhetnek. Ilyenek az ugrójátékok és labirintusjátékok, a páros kéziharcra utaló játékok, a lelkek vándorlását bemutató játékok, a néhány egyszerű aritmetikai műveletre épülő játékok, a hozzájuk kapcsolható kiszámolók, a nyelvtanulás céljait is szolgáló nyelvtörők. ● (→gyermekirodalom, ifjúsági irodalom, folklór, játék, pedagógiai irodalomszemlélet)
Irodalom:
V. Miller: The Child in Primitive Society (1928); O. I. Kapica: Gyetszkij bit i folklor (1930); K. Haiding: Kinderspiel und Volksüberlieferung (1939); P. G. Brewster: American Nonsinging Games (1953); R. Peesch: Das Berliner Kinderspiel der Gegenwart (1957); J. de Vries: Untersuchung über das Hüpfspiel - Kinderspiel - Kulttanz (1957); Ch. Bühler–J. Bilz: Das Märchen und die Phantasie des Kindes (1958); I. Opie-P. Opie: The Oxford Dictionary of Nursery Rhymes (1958); J. M. Roberts – B. Sutton-Smith-A. Kendon: Strategy in Games and Folk Tales (Journal of Social Psychology, 1963); A. Dundes: On Game Morphology (New York Folklore Quarterly, 1964); E. G. Pitcher–E. Prelinger: Children Tell Stories (1965); R. Wildhaber: Kinder-Spielzeug (1965); I. Opie–P. Opie: The Lore and Language of Schoolchildren (1967); P. Pinon: Probleme einer eurupäischen Kinderspielforschung (Hessische Blätter, 1967); M. Mead: Férfi és nő (1970); J. Piaget: Válogatott tanulmányok (1970)
