paleoszibériai irodalmak
VIL10 55-56(görög ‘ősi’ + szibériai): a közelebbről nyelvcsaládokba nem sorolható nyelvű kis szibériai népek irodalma. A paleoszibériai elnevezést (amely mellett olykor a paleoázsiai, sőt a hiperboreus megnevezés is használatos volt) a német utazó, L. von Schrenck használta a 19. sz. közepén olyan népekre és nyelvekre, amelyek nem rokoníthatók az uráli, török vagy tunguz nyelvekkel. Véleménye szerint az utóbbiak a nem is olyan régi történeti időben jelentős területekről szorították ki az „ősi” szibériai népeket. Négy csoportjuk ismeretes (ezek egymással sem rokonítható népek vagy nyelvek): I. A Jenyiszej-vidéki népek; ma egyetlen élő népe a Jenyiszej-osztják vagy ket, mintegy 1000 fő. Ma már kihalt a kot, az arin és az aszan nép, amelyek nyelvéből alig ismerünk szövegeket. ● 2. A luoravetláncsoport; ide tartozik a mintegy 13000 csukcs, valamint a tőlük nyelvileg nem távol álló mintegy 8000 korják, a néhány száz fős kamcsadál (más néven itelmen), valamint a korjákhoz közel álló aliutor, és a száz, főnyi kerek nép nyelve és irodalma (→csukcs irodalom és irodalmi formák, kamcsatkai irodalom, korják irodalom és irodalmi formák). ● 3. A jukagir csoport egyetlen élő népe a mintegy félezernyi jukagir, a ma már kihalt és egyébként is alig ismert omok és csuvan (→jukagir irodalom és irodalmi formák). ● 4. A gilják vagy saját nyelvükön nyivh nép, mintegy 4000 ember az Amur folyó torkolatánál. illetve Szahalin szigetén él (→nyivh irodalom és irodalmi formák). ● Különböző összehasonlítási kísérletek során más nyelvcsaládokkal is rokonították őket (pl. a jukagirt az uráli nyelvekkel, a ketet sinotibeti nyelvekkel), ezek azonban nem könynyen bizonyítható összefüggések. ● Más szibériai nyelvek (pI. az ázsiai eszkimó vagy a nanaj) irodalma ugyan hasonlít hozzájuk, minthogy azonban ezek ismert nyelvcsaládokba oszthatók (→eszkimó és aleut irodalmi formák, nanaj irodalmi formák), máshova sorolandók. ● Hagyományos folklórjukból a kezdetleges mesék és mítoszok a legismertebbek, ezek középponti alakjai a segítő és nevetséges kultúrhéroszok (→kultúrhérosz-történet). Ismert körükben a sámánizmus (→sámánisztikus irodalom), illetve a →medveünnepi színjáték. Írásbeliségük kialakulása előtt gazdag népművészetük motívumai, illetve képes üzeneteik (levélszerű, rajzolt vagy csomózott ábrázolások) utaltak történetükre. A kialakított helyi irodalom igen különböző mértékben vett át ezekből (pl. csukcsok körében ez előfordul). Igen korai kapcsolatban álltak uráli, tunguz és más népekkel, folklórjaik közös vonásokkal, műfaji elnevezésekkel rendelkeznek. Számos jelenség ismert az észak-amerikai eszkimók, aleutok, sőt északi indiánok körében is, ezek pontos történeti múltját azonban nem ismerjük. ● Magyarul: Sámándobok, szóljatok (Bede A. Kőhalmi K., Szibéria őslakosságának népköltészete, anto.. 1974).
Irodalom:
L. I. Srenk: Ob inorodcah Amurszkogo kraja (1—3, 1883—1903); L. Ja. Sternberg: Giljaki, goldi, orocsi, nyegidalci, ajni (1933); G. Hatt: Asiatic Influences in American Folklore (1949); M. W. Smith: Asia and North America -- Transpacific Contacts (1953); I. Sz. Vdovin: Isztorija izucsenyija paleoaziatszkij jazikov (1954); R. Jakobson—G. Huttl-Worth J. F. Beebe: Paleosiberian Peoples and Languages (1957); es. I. Takszami: Nyivhi (1967); Je. A. Alekszejenko: Keti (1967); Ketszkij Szbornyik — Studia Ketica (1968—1982); A. V. Szmoljak: Etnyicseszkije processzi u narodov Nyizsnyego Amura i Szahalina (1975); Je. M. Meletyinszkij: Paleoaziatszkij mifologicseszkij eposz (1979); Pusztav J.: A paleoszibériai népek és irodalmuk (Filológiai Közlöny 29. 1983. 1—2.).
