betlehemes játék
VIL1 Muzslav Lászlóval közösenbetlehemezés: karácsonyi népi színjáték, alakoskodás, teátrális népszokás. Tárgya Krisztus születésének története, díszletei, színpada a betlehemi istállót, a jászolt és környezetét ábrázolják. Általában a karácsonyt megelőző hetekben (advent), főként azonban az ünnep előtti héten adják elő. Előadásmódját tekintve legalább két, de általában több szereplős, énekelt-mondott játék vagy bábjáték, igen gyakran bábtáncoltató betlehem. A történet színhelye vagy illusztrációja az épített vagy hordozható színpad, ill. figurális kompozíció. A színpad milyensége jelentősen befolyásolja az előadásmódot. ● Először a 4. sz. végén Rómában állítottak templomi betlehemet, azonban a játék elterjedését a középkori →mariornettelőadások divatja, valamint a különféle →vallásos színjátékok, különösen →misztériumjátékok segítették. Ma is szereplő személyeik, illetve figuráik a misztériumok alakosaival, mimusaival azonosak. A színjátszó bábuszínésszé válása ugyanaz a folyamat, amely a vásári komédia vagy a farsangi játékok bábuit, álarcait létrehozta. A vallásos játék, a misztérium a templomból az utcára került, s ott részben marionetté, részben betlehemezéssé alakult, míg végül a népköltészet legavatottabb megőrzői, a gyerekek vették kezükbe előadását. A betlehemes játékok a kora középkori színjátszás valamennyi lényeges elemét tartalmazzák: szövegvázlataik a misztériumok szerkezeti felépítését követik; énekbetéteik a régi karácsonyi énekeket idézik, melyek megtalálhatók voltak minden egyházi énekgyűjteményben, s legtöbbjük ma is énekelt karácsonyi dal; a Gyermek születését az angyalok karéneke adja hírül; a pásztorok és a Háromkirályok sietnek imádására Betlehembe, Heródes az Ördög segítségével a Gyermek életére tör, s amikor terve nem sikerül, a pásztorok táncba kezdenek, a gonoszt is kényszerítve, hogy ünnepelje a Gyermek megmenekülését. A játék általában Mária hálatáncával fejeződik be. A betlehemes játék figuráiból fejlődött alakok, illetve típusok ma is élnek: Gáspár király szerepéből a bábjáték Kasperlje (a magyar Paprika Jancsi), az Ördögből részint az intrikus, részint a kritikusan gondolkodó szellemes rezonőr szerepkör, a nem tipikus, de gyakran szerepeltetett Bolondból a konferanszié, illetve a narrátor szerepe alakult ki. ● A téli napforduló pogány ünnepkörével szembeállított betlehemezés hazánkban is korán elterjedt. Előadói, amint az erről fennmaradt 15. sz.-i (főleg felvidéki) oklevelek tanúskodnak, tehetős polgáremberek voltak. A bábtáncoltató templomi betlehemezés a 18. sz.-ig virágzott, szórványosan azonban a marionettszerű betlehemesjáték (→bábtáncoltatás) manapság is előfordul, a figurális kompozíciót ábrázoló színpad, s az énekelt-mondott rigmusos játék is él. ● (→vallásos színjátékok, népi színjátékok, alakoskodás, bábjáték, teátrális népszokások).
Irodalom:
A. Meyer: Das Weihnachtsfest, seine Entstehung und Entwicklung (1913); M. Böhme: Das lateinische Weihnachtsspiel (1917); L. Schmidt: Formprobleme des deutschen Weihnachtsspieles (1938); J. Prosniak: Koledy i pastoralki (1956); V. I. Csicserov: Zimnyij period russzkovo zemlegyelcseszkovo kalendarja XVI—XIX vekov (1957); Dömötör T.: Naptári ünnepek — népi színjátszás (1964).
