Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

szerkezet

VIL14 | részcímszó

afolklór alkotások sajátos tartalma sajá­tos formában valósul meg, és a struktura­lista folklorisztika néhány esetben (pl. a mesék és mítoszok vizsgálatakor) kimutat­ta, hogy a szerkezet voltaképpen a tarta­lom és forma, valamint az etika és az eszté­tika egységének a hordozója. Az egyes folk­lór műfajokban a szerkezet különbözőkép­pen érvényesül, annyi azonban állandónak tekinthető, hogy az alkotásoknak van kez­dete és vége, s ha közben cselekménnyel szá­molhatunk, ez rendszerint irányított. A többszörös cselekményszálak pedig válta­kozva követik egymást. A strukturalista vizsgálat elgondolásai szerint a lineáris szerkezet a műalkotások szintagmatikus tengelyének felel meg, míg az egyes műfa­jokban és alkotásokban megtalálható etikai mozzanatok, értékek, gyakran a szerep­lők rendszere is a paradigmatikus tengely szerinti. Ilyen értelemben általánosítható Meletyinszkijnek és tanítványainak az a megállapítása, miszerint a varázsmesékben a szerkezet bináris blokkok rendszeréből áll, amelyek értékek és cselekvések egymással való kapcsolatát képviselik, és al­ternatív értékűek, olyan módon, hogy a mesében az utolsó blokk mindig pozitív jellegű. Valószínű, hogy hasonló összefüggések figyelhetők meg a mítoszokban, mon­dákban, lírai dalokban. Ezzel szemben a proverbiumok. találós kérdések szerkezete transzformációs szabályokhoz igazodik, négyes armatúra szerinti rotációkat képvi­sel, amelyek paradigmatikus jellegűek. Lí­rai dalok (sőt valószínűleg szokásdalok) esetében a valószínűségi görbét messze meghaladó tematikus eloszlási túlsúlyok képezik a szerkezet alapját, ezek paradig­matikus jellegűek, és valószínűleg a formai (strófikus, mozgási) elemek segítségével jön létre a szintagmatikus tengely. Általában véve a →párhuzam, szimmetria, ismétlés mindig megtalálható a folklór alkotások szerkezetében. ● Annak ellenére, hogy a szerkezet kutatása a különböző folklór műfajokban rendkívül fontos, e téma kutatása összehasonlító értelemben igen kezdeti. A folklór-esztétikában a szerkezet önmagá­ban is bonyolult, külön vizsgálatot igénylő jelenség. (→még típus, motívum, modell, té­ma).

Irodalom:

Lükő G.: A magyar lélek formái (1942); H. Focillon: La vive (les for­mes (1947); A. J. Greimas: Sémantique structurale (1966); G. B. Milner: De I'arma­ture des locutions proverbiales (L'Homme, 1969); Je. M. Meletyinszkij Sz. Ju. Nyek-Ijudov–E. Sz. Novik D. M. Szegal: Prob­lemi sztrukturnovo opiszanyija volsebnoj szkazi (Trudi po znakovim szisztyemam, 1969); Modellálás a folklorisztikában (Ethn, 1969); Ju. M. Lotman: Sztruktura hudo­zseszbvennovo tyekszta (1970); B. A. Usz­penszkij: Poetyika kompozicii (1970); E. Kiingás Maranda P. Maranda: Structural Models in Folklore and Transformational Es­says (1971); uők: Structural Analysis of Oral Tradition (1971); Voigt V.: A folklór alkotá­sok elemzése (1972); Strukturális folkloriszti­ka (1972); Voigt V.: Some Problems of Narra­tive Structure Universals in Folklore (AEthn, 1972).