Schwefferus
VIL12 596[sefferusz], Johannes (latinos név); Johann Scheffer (családi név); (Strassburg, 1621—Uppsala, 1679): német származású svéd irodalomtörténész, történetíró, útleírásíró, államférfi. A strassburgi egyetem elvégzése után. 1648-tól az uppsalai egyetemen a szónoklattan, politika és jog professzora. Több művében foglalkozott Svédo. történeti és régészeti emlékeivel, a halála után megjelent Svecia literatura. (‘Svédország irodalma’. 1680) az addig megjelent svédo.-i könyvek teljes bibliográfiai jegyzéke. Bár maga sosem járt a lappok földjén. sok kéziratos forrásból és lapp-szakértők adataiból — ezek között a legfontosabbak S. Rheen, O. P. Niurenius és J. Tornaeus munkái — megírta a lappokkal foglalkozó latin nyelvű monográfiáját: Lapponia (‘Lappföld’, 1673) c. amely e korszak egyik legnevezetesebb könyvévé vált Európa-szerte. (1674-ben angol és német fordításban, 1704-ben és 1751-ben újabb angol kiadásokban, franciául 1768-ban, hollandul 1682-ben, majd 1716-ban jelent meg.) A lakodalmi szokásokról írott fejezetben két lapp dalt közölt, amelyeket a Sodankylä faluból származó O. Sirmauppsalai egyetemistától hallott. A Kulnasatz nirásam (‘Dal a rénszarvashoz’) és a Pastos päivva (‘Dal a távoli jegyeshez’) bekerült Herder antológiájába (Stimmen der Völker in Liedern, ‘A népek hangjai dalaikban’); egész sor híres író (köztük Voltaire, E. Chr. von Kleist, H. W. Longfellow, Fr. M. Franzén, J. L. Runeberg) rendkívül nagyra értékelte a dalok természetes báját. Goethe Nähe des Geliebten (‘A kedves közelléte’) c. dala a második lapp vers parafrázisa. ● Magyarul: A varázsdob és a látó asszonyok (lapp népmesék, H. Kiss J., 1966).
Irodalom:
I. Atányi: Kahden vanhimman tunnetun lappalaisen runon vaikutus maailmankirjallisuuteen (Virittäjä, 1941).
