epikus közhely
VIL3 1162az epikában gyakori állandó kifejezések, amelyek egyaránt ismétlődnek az archaikus eposzokban, a klasszikus eposzokban és a műköltői eposzokban, de más epikus formákban (→ballada, történeti ének, mese) is előfordulnak. Verses és prózai művekben egyaránt ismeretesek. Feladatuk szerint lehetnek kezdőformulák:
Mit én most regélek, mind elmondta más, a kertnek szüretjén, hol nő a tudás.
A régmúlt időkből egy könyv érkezett, ez őrzött sok ősrégi történetet,
de itt-ott e könyvből a bölcs-vén kezek külön tartogatták a tört részeket.
(Firdauszi: Királyok könyve; ford. Devecseri G.)
Hasonlóak a mű tartalmát lezáró záróformulák:
Vaisampájana szólt:
Dzsanamédzsaja, tündöklő Bháraták sarja, nagy
király,
ím, elmondtam neked mindent az uruk s Pándavák
felől.
(Mahábhárata; ford. Szerdahelyi I.)
Gyakoriak a párhuzamos leírások, amelyek gyakran állandó epikus jelzőkkel (epilheton ornans) élnek. Különösen népszerű az ifjú szerelmesek (férfi és leány) ilyen, egymással összemért leírása. Pl.:
Leilá üde rózsaszál, virágzik,
Madzsnún szeme rózsavízben ázik. Leilá a haját fésülve bontja,
Madzsnún lesi drágagyöngyöt ontva. Leilá bora mósusz, illó méreg,
Madzsnún a bor illatától részeg.
(Nizámí: Leilá és Madzsnún; ford. Brodszky E.)
Az egyes részletek, epizódok közti átvezető részek szinte kivétel nélkül közhelyszerűek. A prózát és verset váltogató →chantefable különösen gyakran él ezekkel
Nicolete, ezt hallván, bezzeg nem örült, hanem így kezdett szólani:
most ének következik:
„Felséges úr, Torelore,
— szép Nicolete így felel —
néped rám azt mondja: dőre ... "
(Aucassin és Nicolette: ford. Tóth Á.)
Gyakoriak a hősöket felsoroló katalógusok (→még felsorolás, halmozás), amilyen az Iliász híres hajókatalógusa is:
… a hajó-vezetőket mondom s mind a hajókat. Boiótok seregét Léítosz Péneleósszal
s Arkesziláosz hozta, velük Kloniosz s Protonéór: ők Hüriét lakták, meg a sziklás auliszi földet, Szkhoinoszt és Szkóloszt, meg a sokbércű Eteónoszt .. .
(Homérosz: Iliász; ford. Devecseri G.)
Tartalmilag nehezebb hasonlóan széles körben előforduló epikus közhelyeket felsorolni, az újabb, tipologikus kutatások mégis igen sok meglepő példát hoztak elő. Különösen az epikus ének „régi” idejének a megfogalmazása egyezik különböző népek eposzaiban:
Ez akkor volt, amikor megalkotódott a föld, Amikor minden oldaláról kiformálódott Iezi, Amikor a föld, meghasadván, fűvel borult be, Amikor a fák, meghasadván, levelekkel borultak be, Amikor megjelentek az élő lények, lábaikra
támaszkodván, Amikor ezek lélegzeni kezdtek.
(Teleut epikus ének a világ kezdetéről)
Korok küszöbéről Ymir kiált:
nem volt homok még, sem hideg hullám,
nem volt föld még, sem firmamentum,
tér fútt, tátongó, de fű sehol. Ám Bur fiai földeket emeltek, teremték Midgardot, a messze hírest: délről nap tűzött a teremtés kövére akkor a földön zöld fű fakadt.
(Völuspa. Részlet az Eddából; ford. Gulyás P.)
Általában azt mondhatjuk, hogy a nagy eposzok szinte minden részében felbukkanhatnak állandó elemek. Éppen ezért az oral formulaic poetry elgondolás hívei e körülményből magyarázzák a nagyepika létrejöttét. ● (→epika, formula, epikus törvények, redundancia, ismétlés, evokáció).
Irodalom:
A. Heusler Lied und Epos (1905); W. P. Ker: Epic and Romance (1908); F. Je. Kors: Drevnejsij narodnij sztih tureckih plemen (1909); T. Kowalski: Ze studiów riadforma poezji ludów tureckih (1922); W.
Steinitz: Der Parallelismus in der finnisch karelischen Volksdichtung (1934); M. Kúúsi: Über Wiederholungstypen in der Volksepik (Studia Fennica, 1952); R. Austerlitz: Ob-Ugric Metrics (1958); G. S. Kirk—A. Parry: Homeric Studies (1960); V. Schirmunski: Syntaktischer Parallelismus und rhythmische Bindung im alttürkischen epischen Vers (Steinitz-Festschrift, 1965); A. Lord: Homer as Oral Poet (Harvard Studies in Classical Philology, 1968); E. Miner: A költői formulák
összehasonlító vizsgálatához (Ethn.,1969);
R. Jakobson: Hang–Jel–Vers (1969).
