török tárgyú irodalom
VIL15 689az európai politikai, történeti és szépirodalomban, az újságírásban a törökkel, mint veszélyesnek tekintett ellenséggel foglalkozó, sajátos, igen gazdag irodalom. Előzményeit a 15. sz. diplomáciai írásaiban már megtaláljuk, majd a nyomtatás révén mind szélesebb körben elterjedő →röpirat egyik leggyakoribb témája volt. Noha eredeti feladata pontos, kortársi ismeretek továbbítása lett volna, csakhamar a furcsa, különös, hihetetlen történetek tárházává vált, gyakran nyilvánvaló módon irodalmi alakítással. Ugyancsak az irodalmi átdolgozásokhoz tartozik, hogy verses történetek, iskolai színjátékok formáját alkalmazza. Dél- és Nyugat-Európában a mórokra, sőt szaracénokra vonatkozó irodalmi hagyományokból is táplálkozik. ● Az ilyen művekben — különösen a német nyelvterületen gyakran utalnak a magyarországi eseményekre, több-kevesebb hitellel. Amíg a török támadásoknak kitett Délkelet-Európában az élettények mindig korrigálták e művek adatait és felfogását, az osztrák, cseh, német, sőt bizonyos fokig az olasz alkotások már inkább a saját irodalmi műveikből, mint az aktuális eseményekből merítenek. Megtalálható e jelenség a lengyel és orosz irodalomban is, ám ott inkább a tatárokra vonatkoztatva. ● A 17. sz. nagyszabású hadjáratai (pl. 1686, Buda visszavétele) új lendületet adtak e műveknek. A 19. sz. elejétől kezdve viszont már az →orientalizmus keretében jelent meg a még török kézen maradt Balkán, az ottomán birodalom, vagy éppen az iszlám bemutatása. (Ebből az irodalmi—politikai érdeklődésből bontakozik ki viszont az osztrák turkológia.) ● Magyar vonatkozásban az ilyen művek sorába tartoznak nemcsak a közvetlenül a török elleni harcokra vonatkozó, hanem a Dózsáról, a mohácsi vészről, a három részre szakadt ország életéről, a szigetvári ostromról, a költő és politikus Zrínyi Miklósról, majd Thököly Imre és Rákóczi Ferenc felkeléseiről szóló tudósítások, majd ezek nyomán irodalmi művek is. Köztük mindmáig a legnevezetesebb a német Th. Körner drámája (Zrínyi 1814; magyar fordításban már 1819-ben) a szigetvári ostromról. ● Sajnos, ugyanezen események török forrásokból való bemutatását, a török folklórban való visszatükröződését kevésbé ismerjük. Feltételezhető viszont, hogy a szlovák és morva folklór elég gazdag török tematikája merített olyan magyar forrásokból is, amelyeket ma már nem tudunk azonosítani. Nálunk egyébként a törökellenes irodalmi sztereotípia már a 18. sz.-ban módosul, majd a Rákóczi- és Kossuth-emigráció, valamint a 19. sz.-i orosz—török háborúk miatt ellenkezőjére változik (ami jól megfigyelhető pl. Jókai M. műveiben). A Balkánon viszont napjainkig megmaradt az iszlám- és törökellenes beállítódás. ● (→törökirodalom)
Irodalom:
Horváth M.: A török veszedelem a német közvéleményben (1937); D. Klímová: Les guerres turques dans les narrations populaires (3 köt., Ethnologia Slavica 2 4, 1970—1973); S. Özyurt: Die Türkenlieder und das Türkenbild in der deutschen Volksüberlieferung vom 16. bis zum 20. Jahrhundert (1972); J. Schacht—C. E. Bosworth: The Legacy of Islam (1974); J. Bauer: Die Türken in Österreich (1982); F. Gabrieli: Maometto in Europa (1982); M. Rogers: A hódító iszlám (1987).
