céhes irodalom
VIL2 121-122a céhek életéhez kapcsolódó irodalom. Európában a középkori irodalmi élet egyik középpontja a céhekben volt. A céhek munkájához kapcsolódó munkadalok és foglalkozási dalok, az ünnepek alkalmával megszólaló céhes alkalmi költészet (legismertebb fajtái az avatódal, mulatódal, ivónóta, mesterségcsúfoló) hagyománya Európa egész területén ismert volt. A leggazdagabb emlékek Észak-Itália, Észak-Franciao., Flandria, Dél-Anglia, a Hanza-terület, Dél-Németo. és a keletre vezető kereskedelmi utak nagy céhes városaiból maradtak ránk. Több helyen a céhek egyházi ünnepségeket is rendeztek, a vallásos színjátékokat szinte kezükben tartották (→misztériumjátek, →passió). Néhány helyen szinte előírásszerűen foglalkoztak irodalommal, különösen jelentős a dél-német városok mesterdalnok-hagyománya (→mesterdalköltészet). A dalosünnepélyeken különböző tárgyú, terjedelmű, rendszerint a céhek mindennapi munkájával csak közvetetten összefüggő darabokat adtak elő. A legkedveltebb műfajok a gyakran humorral fűszerezett, hosszabb elbeszélő énekek, majd a 15. sz.-tól a farsangi játékok. a →Schwank, a dicsérő alkalmi költemények és egyre inkább a leíró költemények. A céhes irodalom a 19. sz.-ra elhalványult, a romantika és a népies irányzat hiába próbálta felidézni mint a nemzeti múlt értékes termékét, legfeljebb csak némely egyleti szokásban, mulatónótában maradt némi nyoma. Némileg különbözik a céhes irodalomtól a kézművesek, mesteremberek általában vett irodalmi tevékenysége. Ez utóbbi inkább a munkadal, illetve munkásfolklór keretébe tartozik. A céhes irodalom átmenet a hivatásos irodalom amatőrjeinek és a népköltészet tehetségesebbjeinek tevékenysége között. ● A mo.-i céhes irodalom közvetlenül a délnémetből (némileg a csehből és a morvából is) táplálkozik, nagyobb jelentősége csak néhány városban (Pozsony Sopron, Pest, Győr, Kassa) volt. Önálló története megíratlan, legfeljebb a céhek ünnepeiről tudunk valamit. ● (→alkalmi költészet, műkedvelő népköltészet)
Irodalom:
.: E. Maurer: Zunft und Handwerker der alten Zeit (1940); P. Falletti—G. C. Villafalletto: Associazioni e feste antiche: le lori origini (1939—1940); J. Jacques: Vie et mort des corporations (1948); H. Lenhardt: Feste und Feiern des Frankfurter Handwerks (1950); R. Dautry—R. Lecotté: Compagnonnage par les compagnons du Tour de France (1951); E Lerou: Le compagnonnage des origines á nos jours (1957); J. Deschamps: Les confréries au Moyen Age (1958); T. Smith: The English Gilds (1963); K. Vilkuna: Volkstümliche Arbeitsfeste in Finnland (1963).
